Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

Az excerpták sorának összeállítása során, 1835. november elején felvetődött egy „általános expropriationalis törvény" megalkotásának igénye is, de azt leszavazták; a kisajátítás elrendelésének szükségessége ezt követően a pest-budai állandó híd építésével kapcsolatban vetődött fel, s azt végül, számos vita után, a törvénybe bele is foglalták.65 Önálló törvény alkotása 1836. február elején merült fel ismét, szorgalmazói, mindenekelőtt Deák, a magánerőből történő vasút- és csatornaépítés támogatásának, a külfölddel való lépéstartásnak a szükségességével, a tervezett Bécs-galiciai vasút által a magyar gabonára támasztott versennyel érveltek. Az indítvány fontosságát, majd Deák érveinek súlyát azonnal átlátó és „a nevezetes tárgy feletti tanácskozás" ismertetésének két számot is szentelő Kossuth szerint „többé nem jobblét, hanem élet és halál kérdése" a cselekvés, illetve annak elmulasztása. A rendek a vasút- és csatomaengedélyezést (és a kisajátítás elrendelését) országos bizottságra - nem az országgyűlésre, de nem is a kormányzatra - bízták, a tarifa meghatározását - ugyancsak Zala szavazatával - pedig a vállalkozóra hagyták. A főrendek főként az uralkodó befolyását kívánták biztosítani a kiküldendő országos bizottságra, Bécs azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az engedélyadás a kormányzat kezében maradjon. E körülmények között a rendek, a szükséges „nemzeti béfolyás", a nemzeti érdekek biztosítása fennmaradó - Deák február 3-i beszédében is felvetett - útját választották, és alapvetően a kereskedelmi operátum javaslata alapján törvénybe foglalták azokat az útirányokat, amelyekre „Az ország közjavát és kereskedését gyarapító magányos vállalatokról" szóló törvény (az 1836:25. te.) kedvezményei vonatkoznak.66

Mint általában, ezúttal is az országgyűlés utolsó szakaszában került napirendre az adómegajánlás ügye. Ez volt az egyik fő fegyver, amellyel a diéta az uralkodót és a kormányzatot engedményekre, kívánságai teljesítésére, sérelmei orvoslására bírhatta. Ezért a kérdés elővételének sürgetése általában kormányzati oldalról és kormánypárti követek részéről az országgyűlés bezárásával kapcsolatban merült fel. Hogy a rendek érdeke ezzel éppen ellentétes, a diétán nyíltan beszéltek. Amikor 1836. január 15-én két kormánypárti követ indítványozta az adó ügyének napirendre tűzését, ezt Fáy András pesti követ azzal ellenezte, hogy az adó megajánlása, „e végső garantiának kezünkből idő előtt [kieresztése]" veszélyeztetheti a nádor - 1835 decemberében elhatározott és még függőben lévő - közbenjárásának sikerét a magyar nyelv ügyében. Deák „mindenek bevégzése" után kívánta az adót felvenni, és kijelentette, hogy a deperditák megszüntetéséhez köti a kívánt adó megszavazását. Hat hét múlva azonban már nem kívánta akadályozni az ügy napirendre tűzését, s az február 27-én meg is történt. Ekkor,

65 A híddal kapcsolatos országgyűlési tárgyalások döntő, első szakasza 1835 januárjában-februárjá- ban, Deák távollétében zajlott le.

66KLÓM V. 209., 452-471., különösen 453., 456-458. p./DFB I. 229-232. p., KLÖM V. 468. p./DFB I. 233-234. p., Tekintetes Rendek! 114-115. p„ KLÖM V. 527-539., 561-567., 662-664., 674-675. p.

35