Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)
által; úgyhogy az ellenzésnél is, az ön ügye igazságában helyhezett eddigi túlságos bizodalmán kívül, mely egészen munkátlanságba ringatá s vele csupán érzé- kenyítő szónoklatokat mondatott, most már po[10r]litikai nagyobb összetartás, magános előtanácskozások s az innen származó egy célra dolgozás s ezáltali erő- kifejlés mutatkoztak, melyek miatt a rendek egész táblájának állása s hatása átaljá- ban emelkedett: mindemellett is azonban sok kívánandó van még hátra. De ezt semmi más, mint az idő adhatja meg; e részben a vezér bölcsessége nem tehet egyebet, mint az utat egyengetheti az óhajtott segédseregek számára. És ezt Deák a közelebb érintett intézkedések, szellemi munkásság előidézése által eszközölni már meg is kezdé. Jelenleg egy nagy és sürgetősen kipótolandó hijány abban áll: hogy még kevés oly követ van, ki nem hogy átaljában a törvényhozás lelkét vagy csak ön hazája politikai jelen helyzetét s összefont érdekeit, de ha már egyebet nem is, legalább eddigi törvényhozási történeteit tudná. Minélfogva Deák most egyszersmind tanítani és vizsgálatot tétetni volt kéntelen; s e részben Bonapartéhoz hasonlít, ki újoncait katonai foglalatosságaikra az ütközetekben, sőt mondhatni győzedel- meiben tanította meg s gyakorolta be. Még kevésbé van - mint amaz elméleti rész is - a parlamentaris taktika kifejlődve, a seregeknek felállítása módja, a megtámadás pontjai, a vezérek mozdulatai s hatásköre előre meghatározva, rendszerezve s begyakorolva. Innen még ezen országgyűlés elején Deák, a fővezér, egyszersmind ütközettervet kigondolni, tűzbe vezetni s harcolni egyiránt kéntelen volt, azaz indítványozott, a tanácskozást vezeté s vitatkozott. Későbben azonban az indítványozást majdnem egészen másokra hagyá, a vitatkozást is lehetőleg kerülte, s így ő maga, mint fővezér, már tisztán azt te[10v]vé, mit köre kíván, csak tervezett és a tanácskozást vezérlé. Azonban igazságtalanság nélkül azt sem lehet elhallgatni, hogy az ellenzés jelenleg nemcsak említett vezérében, de tábornokaiban is szerencsés vala, mert általok a seregfőknek minden osztálya eléggé betöltve és személyesítve volt; mi még inkább feltűnne, ha a kormánypárt mostani ereje tétetnék ezével hasonlításba. A hosszas tapasztalásnak és statusesméreteknek lassan, de mindég elébb- elébb nyomuló gyalogságát, az ütközetekben őszült Fázmándv vezérli, egyszersmind ő az anteactákból a jövőkor felé hidakat állít; az elmésség s megrohanó gúny könnyűlovasságát Beöthy, a vallás hőse igazgatja; az indulatok s különösen a busongó elkeseredés tűzszóró gránátosait a lelkes Klauzál vezeti, ki a Napoleon testőrségének ama szavait hozza emlékbe: a gárda meghalni tud, de hátrálni nem! Ez legközelebb áll az ágyútelepekhez, hol maga a fővezér parancsnokol. Végre a fáradhatatlan Palóczv a hadsegédet s mémöktestet képezi, s az elfoglalt földtért tüstént számbaveszi - mint kerületi jegyző - izenetei által. „Sic vos libertatem temperatis, ut etiam si nostra judicia malignitas et invidia tardaverit: verum de 355
