Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)

vobis dicturi sint posteri nostri." (Tacitus)97 Csupán azon egy volna még e részben óhajtandó, hogy minden tábornok mindenkor csak az ön s általa jól begyakorolt seregeivel vívna; ebben is követve a nagy vezér példáját, ki mindenkor csupán okoskodásainak faltörő ágyúi mellett marad.

Meg kell még azt is örömmel említni: hogy voltak a töb[llr]bi képviselők közt is néhányan, kiknek dicséretes állhatatosságuk s erős elméjök igen sok hasznos szolgálatot tett. Ezek között Szentkirályi majdnem első helyen nevezendő, s vele Báró Bánffy László, a visszacsatolt Krasznának egyik követe, s éppen ezért ez utóbbinak az országgyűlés alatt Posonban történt halála érezhető veszteség vala az ellenzésre nézve, s fájdalmas minden jók előtt. Ez okból temetése, roppant néptömegtől kísérve, szokatlan fényű s franciaszerű volt; ugyanis koporsóját legközelebbi barátai - egyszersmind legjelesebb követek - vitték, körözve az ifjúság fáklyáitól, sírjánál pedig Palóczy érzékenyen szónoklott.98

Végre annak mellesleges kijelentését is megkívánja a méltányosság, hogy a kormánypárt tagjai közül is voltak némelyek, kik nemcsak egy tekintetből becsülést érdemeltek, és némileg nyertek is.

Az ellenzés ily erős személyzeti állásának s az említett hadtanszerű rendszerezés megkezdésének már eddig is fontos hatású szüleményei valának; és különösen megemlítendő azon nagy eredményeket eszközlött két hatalmas szó: „maradjon!" és „mindnyájan!".

E két szózat, mely első csatáját az 1839-ki junius 21-ki országos ülésben nyerte,99 a szabadválasztási tárgy körül négy hónapig tartó folytonos győzedelmet adott az ellenzésnek azáltal, hogy a szellemében készült izenetet három ízben változatlanul meg tudá tartani.

A „maradjon" ereje abban állott: hogy míg kerületileg a szabadválasztási tárgyban az ellenzés győzött, mindaddig az országos ülésben (hol minden kerületi végzés ismét szőnyegre kerül) eránta az többé semmi vitatkozásba sem ereszkedett, hanem az ellenfélnek a[llv]kár okoskodó, akár vitatkozásra ingerlő, szóval bárminemű szónoklataira csak az egyszerű „maradjon!" felkiáltással válaszolt, s tökéletesen meg lévén afelől győződve, hogy „beati possidentes": a kevesebb- séget anélkül hagyá ostromolni, hogy ő belől a bírt várban a bár sokszor heves megtámadtatásnak csak legkevésbé is ellene munkált volna. Ezen cselekvésmódnak a gyakorlatban igen nagy haszna van, mert a kerületileg már megállapított

97 Dialogus de oratoribus, 23. (Valahányszor csak lehet) „... oly mértéktartóan valósítjátok meg a szabadság igényét, hogy ha kortársaink elismerését a rosszindulat és irigység akadályozza is, utódaink mégis az igazat fogják rólatok mondani." (Borzsák István fordítása)

98 Bánffy 1840. január 23-i temetéséről rövid beszámoló: OT 62./1.24./556. p., Palóczy búcsúbeszéde: Uo. 63./I. 27-/567-568. p.

99 Az országgyűlési újság, illetve az előzetes cenzúra kérdéséről folytatott vitában. Ld. Ogy. jkv. 1839/40.1. 82-87. p. Deák négy felszólalását a legutolsó kivételével (Uo. I. 87. p.) Kónyi is közli (DFB I. 329-331. p.).

356