Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

kös difformitás" kiküszöbölése végett alakítsanak úrbéri bizottságot, indítványát leszavazták ugyan, ám 17-én, majd 27-én az országos ülés, miután egy követtársa megújította, elfogadta. A törvényjavaslatot azonban a főrendek elvetették, ezután ahhoz a rendek sem ragaszkodtak.62 A rendek november elején elfogadták, hogy az úrbéri törvényeknek a kilenced beszedéséről és engedőleges megváltásáról szóló rendelkezését az egyházi tizedre is kiterjesztik, és eltörlik a tized földesúri előbérletét. Az indítvány azonban, hogy a tized kérdését „egész kiterjesztésében" napirendre tűzzék, két szavazattal alulmaradt. A törvényjavaslatot az „ungi indítvány" (Bernáth Zsigmond) alapján Deák fogalmazta meg, s ezért „zalai szerkezetnek" is nevezték, noha a zalai követ kezdettől fogva az átfogóbb szabályozást pártolta. Megvitatása során elhatározták a tized kötelező megváltását (évenként fizetendő pénzösszegre való átváltását) is, s annak összegét 2 forintban maximálták, a protestánsok tized alóli felmentésére viszont - 1834 augusztusával ellentétben - csak 19 megye szavazott. A november 27-i országos ülésen felvetődött ugyan a tized teljes eltörlése is, de azt (szemben 1834 augusztusával) csak hat megye támogatta - Deák, akinek nem volt új utasítása, ismét hallgatott. A főrendek azonban kezdettől fogva, azt követően is ellenezték a törvényt, hogy a rendek a tized tízéves átlaga értékének 60 %-ában határozták meg az évente fizetendő váltságösszeget, majd helyreállították a „zalai szerkezetet". Végül mindössze a törvénytervezet első részét voltak hajlandók elfogadni; a rendek előbb hajlottak arra, hogy akkor ne is szülessen törvény, („maradjon a rossz egész meztelenségében - mondta 1836. április 23-án Deák - , annál bizonyosban magában hordja vesztének magvait"), végül azonban, kilencszeri üzenetváltás után mégis hozzájárultak a későbbi 1836:34. törvénycikk beiktatásához.63 A törvényhatósági tisztviselők büntető hatóságáról szóló törvény megalkotását Borsiczky István tren- cséni követ javasolta. Ez három napi börtönben és tizenkét botütésben maximálta a megyei „fenyítő hatalommal" bíró tisztviselők által kiszabható büntetést, a földesuraknak és tisztviselőinek viszont nem juttatott büntető hatalmat. Az egyezség létrejöttét az gátolja, írta 1836. március közepén Kossuth, hogy „a főrendek olly törvény hozásában megegyezni nem akarnak, melly a politialis büntetőhatóságból a földes urakat kizárná", a rendek pedig, „midőn az úrbéri VII. t. czikkely által az urbarialis bot is kivétetett az úri önkénynek kezéből, azt politialis hatóság formájában ismét kezébe adni, s egy egész osztályt születésénél fogva büntető bíróvá tenni bizonyosan nem fogják". Deák március végén megsemmisítő kritikát gyakorolt a főrendek a földesúri hatóság mellett felhozott érvein, megállapodás azonban a két tábla között kilencszeri üzenetváltást követően sem jött létre.64

62 KLÓM V. 204., 240., 256., 277-278., 301. p.

63 KLÖM V. 217-222., 433., 253-262., 372-373., 542-546., 652., 670. p.

64 KLÖM V. 236-238. p., V. 547-548., 652. p., Deák beszéde (1836. március 29., Kónyinál tévesen 17-i dátummal): KLÖM V. 601-603. p./DFB I. 246-249. p./DF:VPÍB 1.124-127. p.

34