Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)
nem kirekesztőleg az ő véleménye szerint határoztatik meg. Azonban magokból a vitatkozások részleteiből gyakran kivonja magát, s hagyja azokat szabad kifejlődésökre; de ha a vélemények nagyon összebonyolódnak: előáll, a tárgyat teljes világosságba helyhezi, a véleményeket központosítja, s előadásával a többséget majdnem mindenkor kielégíti és megnyugtatja. Az országos ülésben rendesen székjére emelt kardjára támaszkodva, (a szokás szerint, állva) nyugalmasan várja a szólás reá következését. Midőn a sor reá jött: kevéssé előre hajtván, de ismét hirtelen hátra vetvén fejét, halkal,81 érthető, de nem csengő hangon, minden sza- valási mesterség nélkül szólal meg, igen egyszerű tagjártatás mellett, legszokot- tabban mellyén keresztbe tevén kezeit; s beszédje alatt az elnöktől kezdőleg félkörben lassanként több ízben megfordul, hogy előadását a háta megett ülőkkel is néha szemben hallassa. Minden szava nyelvtisztaságot, minden mondata erős logikát, s egész beszéde mély belátást s a tárgyaknak legrészletesebb világos felfogását, egyszóval lángészt s egyszersmind széles esméreteket tanúsít. Szónoklatai többnyire nem hosz- szúk, s még[4r]is kimerítők, mert oly tartalomteljesek, hogy bennök egyetlenegy szó sem felesleges. Előadása a legmagasabb eszmék fejtegetésénél is egyszerű, férfias, mely az ékességeket nem keresi, s a képzelődésnek igen kis játékkört enged. Azért beszédjeit többnyire csupán az észhez intézi, s az érzéseket igen ritkán érinti, de akkor annál hatalmasabban rázza fel. Maga is hevülésbe ritkán és kevéssé jön; innen kifejezései válogatottak, s bátran lehet állítani, hogy sértő szót nem ejte még, mit ellenei is megismernek és tisztelnek. Mennyire kerül minden sértéseket: leginkább tanúsítja a szólásszabadsági sérelmek iránt (a főrendi 1-ső viszonizenet tárgyalásakor kerületi ülésben October 2-kán 1839) tartott azon beszéde, (melyet az országos irományok Il-ik kötetének 177-dik lapján látható 2-dik izenet, minthogy majdnem szóról-szóra belőle készült, örökíteni fog)82 melyben kormányra és főtörvényszékekre a legnagyobb sérelmeknek általok lett elkövetését oly megdönthetien erővel bizonyítá be, hogy róla elmondhatni az Odysseá- nak Vulcánról szóló ama sorait: Rátévén széles törzsökre hatalmas üllőjét, Széttörhetlen s felbonthatlan láncokat alkot; anélkül azonban, hogy előadásába csak egy sértő szót vegyített volna. Az élesség és elmésség csípős fegyvereivel pedig nem azért nem él, mintha azokkal nem eléggé bírna; mert közelebbi esmerősei azt állítják, hogy tréfából szúrós elméskedések által Báró Wesselényi Miklóst is egy magános körben nem kis zavarba hozta. Beszédének hatása a tanácskozási tárgy tekintetéből [4v] oly nagy, hogy rendszerint az dönti el ennek sorsát; az egész teremre nézve pedig szinte egyetlenegy, sí így! 82 Ld. fentebb a 41. jegyzetet. 347
