Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)

mert valahányszor érdekesebb tárgyban beszél, a felszólalását megelőző szokatlan csend egész előadása alatt folyvást tart, hacsak azt helybehagyó felkiáltások s éljenzések nem szakasztják félbe. - Ezen országgyűlésen alkalmasint legélénkebb volt azon felbuzdulás, mely az ellenzés (oppositio) kerületi ülésben kivívott ama záradékának (hogy ti. míg a főrendek a szólásszabadsági sérelmeket felterjesztetni nem engedik, addig a rendek az újonci tárgyban leküldött királyi megbízottól a szükséget meg nem tudakozzák) országos ülésben (november 21.1839) lett meg- bukásakor tartott beszédét követte;83 midőn alig akartak megszűnni az elragadtatott közönségnek harsány helybehagyásait nevelő zajos tapsai. Úgyhogy teljesült

Cicero kívánata: „Volo hoc oratori contingat,-----ut cum surgit is, qui dicturus

s

it, significetur a corona silentium, deinde crebrae assensiones, multae admirationes, -----ut qui haec procul videat, etiamsi quid agatur, nesciat, at placere tamen,

et in scena Roscium [esse] intelligat." (Brutus)84 Szintén bizonyítja beszédének nagy hatását az is: hogy azon tömeg, mely a kerületi ülést a hallgatósággal együtt képezi, s mely már déli tizenkét óra után a szólókat rendesen kevés türelemmel szokta hallgatni, midőn a vasutak tárgyában tartott hosszú kerületi ülésben (Dec. 6. 1839.) Deák, már délutáni három órakor, ismét - éspedig nem a többség véleménye szerint - szólván, ezt mondá: „a hallottakra több észrevételeim volnának ugyan, de azokat, így elhaladván az idő, elmellőzöm", azon említett nyugtalan tömeg, ily szokatlanul elhaladt időben is, még élénk „hall[5r]juk!"-ot hangoztata.85

Nagy jártassága Deáknak nem csupán a magyar törvényhozási körre szorítkozik. Közelebb ez országgyűlésen a váltótörvény kidolgozására küldött választmánynak tagja lévén, ezen honunkban egészen új tárgyat érdeklőleg is oly körülményes esmereteket s belátást mutatott, mik az ahhoz gyakorlatból értőkben is csudálkozást gerjesztettek.86 Efelett az ezen előadásoknál (Doctor Wildner és a

83 Ld. fentebb az 53. jegyzetet.

84 Brutus, 84, 290. „Én csak azt kívánom a szónoknak, hogy mikor... feláll az, aki szónokolni készül, a hallgatóság körében legott jelezzék, hogy legyen csend, azután pedig sűrű legyen a helyeslés, sokszor nyilatkozzék meg a csodálkozás,... úgyhogy az, aki ezt messziről nézi, még ha nem is tudja, hogy mi dolgot adnak elő, mégis észrevehesse, hogy valami ott tetszésre talál, s hogy egy Roscius van ott a színpadon." (Posch Árpád fordítása) — Az idézetet - a bizonyára tolihibából kimaradt szóval - kiegészítettem.

85 Stuller is megemlíti, hogy ,,[e] kerületi tanácskozás 3 órán túl tartott" (OT 57/1.5./491. p.); Deák második felszólalásáról van szó (Uo., 490-491. p., DFB 1.415-416. p.). Vö. Szontagh Pál reflexiójával e második felszólalásra, különösen annak Szluha Imre megjegyzésére vonatkozó részére: Szontagh - Erdélyi Jánosnak, Pozsony, 1839. dec. 15. EJL I. 89. p. „Napokban, Deák ismét úgy mutatkozott, mint az újkor Messiása, a politicai világ Krisztusa, mint a magasztalt emberi természet remeke. - A vasúti vitakor történt, hogy Szluha által gorombán támadtatott meg. Felelete isteni volt - mi már nem tudom világosan, de tudom hogy isteni volt. Hiszen ha tükörre dobálnak egyenesen valamit, magunkra pattan az vissza. Deák tükörtiszta."

86 Vö. a 79. jegyzetben mondottakkal; a váltótörvénykönyv kidolgozásában szakértőként résztvevő Ignaz von Wildnert az országgyűlés végén „az ország hazafiúsított nemesei közé" vették be (1840:52.

348