Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

nem elvi programmoknak alapján" alakulnak, s afelől sem hagyott kétséget, hogy a Deák-párt féle pártalakulásban „az egység örökké nem tarthat",257 s heterogén jellege megakadályozza a reformkérdésekben a gyorsabb előrehaladást, az adott pillanatot nem tartotta kedvezőnek „a pártok egyesülésére", s a Deák-párt megerősítésére szólított fel, ezen a ponton újra Deák politikai tekintélyére apellálva. Ugyanakkor valószínűleg nem véletlenül a Deák 1861-es második felirati beszédének egy részletére való utalással, illetve sokkal inkább annak parafrazálásával, a Deák életmű olyan pontjához nyúlt vissza, amelyet a kiegyezés megalkotói és ellenfelei egyaránt hivatkozási alapul használtak fel: „Kövessük mesterünk, vezérünk szavait, ki annyiszor intett bennünket, hogy jobban szeressük hazánkat, hogy sem gyűlöljük azokat, a kiket elleneinknek tartunk."258 Maga is konstatálta azonban Ghyczy Kálmánhoz írt levelében november 23-án, hogy Deák betegségének aggasztó híre és távolléte az pártértekezletektől felbátorítja a párton belüli külön frakciók tevékenységét és a békétlenséget, sokkal inkább a bomlás jelei látszanak, mint az erőviszonyok átalakulásáé.259 Az ellenzék persze igen csipkelő- dően reagált Csengery Deákot helyettesítő aktivitásáról: „A mig Deák egészséges volt és Csengery hallgatott, mindig az volt a hir, hogy az »öreg ur« mindent a Csengery tanácsára tesz; most pedig, a mióta Deák beteges és Csengery beszélni kezd, az a hir jár, hogy Csengery mindent az »öreg ur« tanácsára tesz."260 Egyes ellenzéki lapok pedig egyenesen arról írtak, Deák tekintélyének gyengülésével megkezdődött az utódlási harc a Deák-párton belül Csengery, Lónyay és Sennyey Pál között.261 Ennek ellenére sikerült még hónapokra fenntartani a párt működő- képességét és biztosítani a kormány számára a parlamenti többséget. Deák neve és nimbusza még ható erő volt, kétségtelenül szerepet játszott ebben.

Az 1874-es fúziós tárgyalásokban Deák már közvetlenül nem vett részt, Csapó Vilmos, aki a Nedeczky családdal való rokoni összeköttetésein keresztül Deák személyes jóismerősei közé tartozott, visszaemlékezése szerint 1873. őszi lebete- gedése után „a miniszterválságról és egyéb fontos dolgokról csak óvatosan közölnek vele egyet-mást, mert a hírek izgatják, rossz éjszakát okozva neki"262, de ennek ellentmond az, hogy a döntő pontokon továbbra is kikérik a véleményét, az Ellenőr című lap is úgy értesült, hogy betegsége súlyosabb napjait kivéve Deák mindig olvasta a lapokat, s a helyzetről tökéletesen tájékoztatva volt.263 Amikor

237 Uo. 339., 337. p.

258 Uo. 341. p. Az 1861-es Deák hagyomány szerepéről a kiegyezés ellenfeleinek retorikájában lásd: Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon az 1860-as években: a 48-as párt megalakulása. Századok, 133. évf. (1999) 3. sz. 519-541. p.

259 Csengery Antal levele Ghyczy Kálmánhoz, Budapest, 1873. nov. 23. In: CSAHI328-329. p.

2“ Ellenőr, 5. évf. 286. sz. 1873. dec. 2. Idézi: CSAHI 329. p.

261 Példaként lásd: Szombati Lapok, 2. évf. 1873. márc. 1. 9. sz. Idézi: Samu Nagy Dániel 127. p.

262 Csapó Vilmos id. cikk.

^Ellenőr, 6. évf. 70. sz. 1874. március 12.

318