Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

például a lemondani készülő miniszterelnök, Szlávy február 28-án az uralkodóhoz Bécsbe utazott, tárgyalt előtte Csengeryvel, Bittó Istvánnal, Pulszky Ferenccel, s meglátogatta Deákot is. Bécsből hazajőve is sietett Deákhoz, s beszámolt arról, hogy egy koalíciós minisztérium alakításával bízta meg az uralkodó.264 Szlávy hivatalos lemondása után március 18-án a Deák-párt értekezletén is visszautasítva azon vádakat, hogy a párt háta mögött tárgyalt Tiszával, kijelentette, Deák és „a párt vezérférfiainak tudtával" járt el Ferenc József megbízása szerint.265 Sőt március 11-én az uralkodó személyesen is felkereste Deákot s negyedóráig négy- szemközt maradva tárgyalt Szlávy lehetséges utódjáról.266 A kortársak közül többek szerint ez alkalommal Deák Bittó Istvánt, a képviselőház elnökét ajánlotta az uralkodónak arra az esetre, ha a Tiszával folytatott koalíciós tárgyalások megakadnának.267 Márpedig Tisza kemény feltételeket szabott, fenn kívánta tartani a jogot, hogy alkalmasnak ítélt időpontban javaslatokat tehessen az uralkodónak a kiegyezési törvénycikkek módosítására, másrészt követelte, szűnjék meg a Deákpárt és új párt jöjjön létre. Feltételeit sem Andrássy, sem Deák nem fogadta el. Ezután közeledtek Ghyczy Kálmánhoz, akit hívei szintén számba jöhető miniszterelnök jelöltnek tekintették, végül az uralkodó felkérésére Ghyczy elvállalta a pénzügyminiszteri posztot. Móricz Pál szerint Andrássy volt az, aki Ghyczy kormányba való megnyerésének legfőbb támogatója volt, miközben Deák nem remélt sokat ettől.268 Ennek ellentmond viszont Ghyczy hívének, Domahidy Ferencnek az értesülése, aki 1873. november végén arról értesíti Ghyczyt, értesülései szerint egy Deák-párti tanácskozáson maga Deák jelentette ki, a jelenlegi minisztériumból szeretné megtartani Szlávy József miniszterelnököt, Szapáry Gyula belügyminisztert és Szende Béla honvédelmi minisztert, Zichy József gróf földművelődés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert, de ez utóbbi maradását nem tartja olyan lényegesnek. Viszont igyekezzenek a kormányba Ghyczyt is megnyerni, akkor meg van mentve a párt is. Ellenkező esetben csak a kétpárti koalíció jöhet.269 Sőt néhány hónappal később, február 11-én egyenesen arról írt Domahidy Ghyczy264 Oláh Gyula 219. p.

2“ Oláh Gyula 225-226. p.

266 A látogatásról a hírek rovatban beszámol: Ellenőr, 6. évf. 70. sz. 1874. márc. 12.

267 Ghyczy Kálmán viszont érdekes módon, bár megemlékezik naplójában-visszaemlékezésében az uralkodó Deáknál tett látogatásáról, úgy nyilatkozik utólag, nem tudta, ki javasolta Ferenc Józsefnek Bittót. Ghyczy Kálmán naplója és emlékirata, MTAKKt, Ms 4851 /1. Közli: Kozári Monika: Ghyczy Kálmán naplója az 1874-es kormányválságról. Történelmi Szemle, 38. évf. (1996) 113., 120. p. A tárgyalásokról lásd még: Oláh Gyula 222., 227. p., Szigeti István 200. p.

268 Móricz Pál 48. p.

269 Domahidy Ferenc levele Ghyczy Kálmánhoz, Pest, 1873. nov. 29. MTAKKtMs4851/112/a. Idézi: Szigeti István 195. p. Ehhez Domahidy a következő kommentárt fűzi: „...ebből részemről nem következtethetek mást, mint azt, hogy az öreg úrban több a hiúság, mintsem elszívelhetné azt, hogy pártja feloszlása után ő kisebbségben maradva egy sokkal nagyobb, compactabb párt felett te vedd által a vezéri szerepet, a cselekvéssel együtt, s ez okon ő készebb a coalició elfogadására."

319