Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
kiderül, a balközép mintegy kényszerlépésbe került, Deák beszéde után egyes egyházi kérdésekben kénytelennek érezte Tisza élesebben fellépni, mint korábban, s mint azt különben Tisza kívánatosnak találta volna.241 A Deák által indítványozott bizottság fel is állt, ennek nyomán 1874 júniusára törvényjavaslat született a polgári házasságról, amit azonban a királyi vétó nyomán nem is tárgyalt a képviselőház.242 A szabadelvű egyházpolitikai elvek kompromisszummentes hirdetése újra felszínre hozta a lehetséges pártfúziós találgatásokat. Ez is minden bizonnyal lökést adott Ghyczy Kálmánnak arra a régen fontolgatott lépésre, hogy 1873. november 8-án kiváljék a balközép soraiból, azzal is elősegítve a pártok bomlási folyamatát mintegy a jövőbeli fúzió előkészítéseként. A Deák-párton belül is újra élénkültek az ilyen irányban hatni kívánó erők. Tisza Kálmán viszont ismét csak várakozó álláspontra helyezkedett, egyrészt hangsúlyozta, hogy fúziót nem tart lehetőnek, de a koalíciónak „eljöhet az ideje", ennek feltételeként szabta azonban a balközép programja egy részének megvalósítását, s a többiről való nem lemondást, csak elhalasztását, hogy időközben azokra „...fenn és lenn a kedélyeket s a meggyőződést elkészíteni" [kiem. az eredetiben - D. Á.] lehessen.243 Közben azonban - feltehetően Tisza jóváhagyásával - megjelent Csemátony Lajos két cikksorozata a fúzióról az Ellenőr című lapban, illetve szeptember 3-án Tisza cikke a fúzióról.244 Eközben Jókai viszont határozottan időszerűtlennek minősítette a koalíciós kormány-tervezgetéseket, de a szélsőballal való fuzionálást is.245 Csávolszky Lajos „Ami a baloldalon történik" című röpiratában indított éles támadást Cser- nátony fellépése ellen, s mindez a balközépben a forrongást tovább fokozta. 1873 októberében folytatódott az igen intenzív politikai vita a publicisztikában, mindenekelőtt a Deák-párt soraiban - a vita igyekezett meghúzni a dualista időszak politikai mérlegét, s igencsak elszomorító kép tárul elénk. Ifj. Ábrányi Kornél egyenesen így fogalmazott Lónyayhoz intézett október 17-i levelében: „...nincs más célom, mint a Deák-pártot Deák személyes befolyása alól kornak az embere s mégis agyon nyom nálunk minden nézetet, minden önálló gondolkozást." Idézi: Takáts József 546. p. 241 Tisza Kálmán levele meg nem nevezett balközép párti politikushoz, Kissingen, 1873. júl. 15. Közli: Móricz Pál 24. p. 242 Gratz 1.139. p. 243 Tisza Kálmán levele meg nem nevezett balközép párti politikushoz, Kissingen, 1873. júl. 15. Idézi: Móricz Pál 24-25. p. 244 Csemátony: „Félre kell tenni a finyáskodást" I-V. Ellenőr, 5. évf. 161-166. sz. 1873. júl. 15-20.; Cser- nátony: Miről van szó? I-VII. Uo. 168-173. sz. 1873. júl. 23. - júl. 2. Csemátony már egy évvel korábban kifejtette, hogy a balközépnek a kormányzati felelősség vállalásához nem szabad előfeltételül kötnie az 1867:12. törvénycikk módosítására vonatkozó előleges uralkodói engedélyt. Csemátony: Ghyczy nyilatkozatáról III. Ellenőr, 4. évf. 219. sz. 1872. szept. 21. Tisza Kálmán: Ostende, aug. 28-án. Ellenőr, 5. évf. 202. sz. 1873. szept. 3. 245 Jókai Mór: Lehet-e pártfusio? A Hon, 11. évf. 166. sz. 1873. júl. 20. Reggeli kiadás. 315
