Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
kivonni. E törekvés ma már nem szélmalomharc, mert a párt nagy része érzi annak nyomasztó voltát..."246 Amint leveléből kiderül, Ábrányi a Magyar Politika c. lap hasábjain tudatosan igyekezett a Deák-pártot feszítő ellentéteket hangsúlyozni, a Deák-féle liberális irányvonal kritikáját hirdette a Lónyay körül a Deákpárton belül csoportosuló ún. Vacsorapárt pozícióját erősítendő: „...a liberalis politika. 1867. óta édes-keveset teremtett. Teremtett ugyan egy tarthatlan megyét és revideálandó birósági szervezetet, s egy végrehajthatlan, s a mennyiben végrehajtatott - többnyire csak zavart okozott népoktatási törvényt. Különben csak lerontott jót, roszat, de nem épitett. Tervezett sokat, de ki nem vitt semmit", sőt: „...az erkölcsi rozsda róható az 1867-ki liberalis politikára, mely alkotta a Parlamentarismus torzképét Magyarországban..."247 Sőt azt a hírt is felröppentette a lap Sennyey Pál híveire terelve a gyanút, hogy az országgyűlés megnyitása előtt Deák-párti képviselők egy csoportja informális értekezleteket tart - Deák nélkül.248 A liberalizmus védelmében a kesztyűt felvevő Pesti Napló azonban a vitában legfőbb érvként csak azt említhette, hogy a liberalizmus egyáltalán nem érvényesülhetett az 1867 utáni törvényalkotásban, így nem is lehet bűnbak az ország állapotáért: „...összes törvényhozási munkálkodásunk nemcsak nem fejtvén ki a 48-ki törvényekben foglalt összes elveket, - hanem egyben-másban ez elvek színvonalán alól maradván: mindazok, akik ma a »liberalismust« szidják és a »haladás« ellen panaszkodnak, szükségképen azon gyanúra adnak okot, hogy a »conserva- tiv« politika alatt olyasmit értenek, a mi a 48-diki törvényhozás nagy reform eszméivel szemben visszalépést jelent."249 A Lónyayhoz közel álló Reform című lap - miközben hangsúlyozta, Deák nélkül a párt nem tarthat konferenciákat - a bajok forrását nyíltan a fennálló „imparlamentáris anomáliára" vezette vissza: „A pártvezérlet és a kormány a mi parlamentünkben nem egy, s a pártban mindig volt s mindig lesz legalább két árnyalat: egy »Deák-párt« és egy »kormánypárt«." S így a bajok megoldását is a koalíciós vagy fúziós tervezgetések helyett a pártvezetés átszervezésében jelöli meg oly módon, hogy az új minisztériumnak az „...első, sőt legelső emberek álljanak az élére, különben ott leszünk esztendőre ilyenkor is, a hol ma vagyunk."250 A „Politikai levelek egy külföldön élő honfihoz" című röpirat szerzője is szomorú képet fest a belső reformok mérlegéről: „...nincs egyetlen egy sem, mely akár a népmüveltség, akár a tudomány, akár a közszükségletnek vagy a viszonyoknak megfelelne. A kormánynak e téren kifejtett működése csupa transactio a 246 Ifj. Ábrányi Kornél levele Lónyay Menyhérthez, Buda, [1873.] október 17. MTAKKt Ms 5304/20. Idézi: Cieger András: Gróf Lónyay Menyhért politikai pályája 487. p. 247 Budapest, október 13. (K. A.) (vezércikk), Magyar Politika, 2. évf. 236. sz. 1873. okt. 14. 248 A helyzethez, Budapest, október 14. (vezércikk), Magyar Politika, 2. évf. 237. sz. 1873. okt. 15. 249 Budapest, oct. 11. (vezércikk), Pesti Napló, 24. évf. 235. sz. 1873. okt. 12. 250 Budapest, október 15. (vezércikk), Reform, 4. évf. 285. sz. 1873. okt. 16. 316
