Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
kozott Deák Csengeryre, hiszen nyíltan vállalta, hogy azokhoz nemigen ért.209 De nemegyszer vádolták azzal is - ahogy ezt már láttuk hogy egyes ellenzéki képviselők ingerlésére a parlamenti folyosóról betérve „önkényesen" fordított egyet saját korábbi véleményén. S több alkalommal Deák, mivel nem vett részt a Deákpárti értekezleten, egyszerűen nem tudta, mit határoztak ott, s ezek után szólalt fel a hivatalos pártállásponttal ellenkezően, s hozta zavarba a kormányt.210 Olyan kritikák is megfogalmazódtak, hogy a társasági intrikák eszköztára sem bizonyult hatástalannak Deák belső körében.211 S persze állnia kellett a nála protekciót keresők rohamát is. Ha meggyőződésével megegyezett, igen gyakran igyekezett a minisztereknél, vezető hivatalnokoknál közbenjárni a kérelmező érdekében. Igen jellemzők azonban egy ismeretlen személyhez tanfelügyelői kinevezésben való sikertelen közbenjárása után 1871 szeptemberében írt sorai: „E válaszomra Ön újra ismételte előbbi állítását s nem akarta elhinni, hogy befolyásom a kinevezésekre nem korlátlan, hanem inkább akaratomat vonta kétségbe. Nem vagyok ahhoz szokva, hogy amit mint tényt saját tudomásom után állítok, azt kétségbe vonják. S éppen nem kellemetes, ha ezt az teszi, ki mellett többet és többszer szólottám, mint mások mellett szoktam.... Isten mentse meg az országot oly minisztertől, ki nem saját belátása szerint jár el, hanem egy embernek ajánlatát követi mindenben."212 Deák maga is tudta, hogy indulatain már távolról sem tud úgy uralkodni, mint ahogy korábban. Kezdtek rajta mutatkozni, ahogy Halász Imre fogalmaz - „a vénülés bizonyos tünetei". Ellentmondást nemigen tűrt, amit viszont nem akart elismerni.213 Mikszáth Kálmán már ezt a Deákot örökítette meg karcolatában: „Hisz az öreg úr épenséggel nem volt charmeur ... Rossz kedvét a környezetével is éreztette. Mogorva óráiban a legjobb barátai sem merték megközelíteni. Kímé209 Lónyay Menyhért naplója, Buda, 1870. márc. 18.: Deák Lónyayhoz intézett interpellációja kapcsán Lónyay így ír: Deák mellett Csengery ült, ő „flamminálta, írogatta cédulákra a rephcát". 2,0 Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim. 9.: Deák élete utolsó idejében már nem érezte jól magát a klubban, mellyel „nem birt többé föltétlenül". Mind ritkábban jött el. „Mint a hogy a gazda nem szereti már látni pusztulásnak indult jószágát." Idézi: Kozári Monika: Tisza Kálmán 486. p. 211 Lónyay például miniszterelnöki bukásakor így ír keserűen öccsének, Albertnek: „Hogyan alakítják és alakíthatják a cabinetet a pénzügyi bizottmány matadorjai és az öreg Deák, kit még asszonyok is suflaminálnak, ki tudná e percben megmondani - vajúdás lesz elég." Lónyay Menyhért levele Lónyay Alberthez, Gödöllő, 1872. nov. 29. MOL P 470 Lónyay III. Albert iratai 1. cs.; Áldor Imre pedig ezt írja: „...a személyes érdek, az önző, üzleti szempontok szintén e hátulsó ajtón lopóztak Deák közelébe". Áldor 83. p.; Halász Imre így fogalmaz: „Deák sem volt már az, aki előbb. Mint minden felelősség nélkül való hatalom körül, Deák körül is megalakult a hízelgőknek és besúgóknak egy udvara... Az öreg urat folyton a lebzselő képviselők egész serege vette körül... Akármilyen nagy bölcs volt is Deák, egészen hatástalanok mégsem maradtak rá azok a besugások. Hiába, ő is csak ember volt." Halász Imre: Egy letűnt nemzedék 420. p. 2,2 Deák Ferenc levele ismeretlenhez, Pest, 1871. szept. 25. „Kedves komám" megszólítással. OSZK Kt Levelestár, közli: Deák Ferenc emlékezete II. 334-335. p. és Száz levél 145. p. 213 Halász Imre: Egy letűnt nemzedék 420. p. 309
