Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
ményen össze is szólalkoztak.203 A balközép párti Várady Gábor örömmel jegyezte fel naplójába 1871. december 22-én: „Deák rendesen velünk szavaz, mellettünk és szabadelvűén nyilatkozik, valahányszor tárgyalás kitűzéséről, napirendről, időhalasztásról s több efféle apróságokról van szó, szóval a hol nem tarthat a jajkiáltástól: »megbuktatod a ministeriumot«."204 Ez az alapállása azonban a jó viszony ellenére nemcsak saját pártján, de az ellenzéken belül sem talált mindenkinél visszhangra. Bár sérelmeiről nyíltan soha nem beszélt, sokat elárul a lelkében forrongó indulatokról a Visi Imre által feljegyzett kijelentése a szintén az idősebb nemzedékhez tartozó balközép párti Bónis Sámuel előtt: „Hisz ha minden ellenfelem olyan volna, mint te!"205 A fel-fellángoló szenvedélyes és nemritkán személyeskedő vitákban felszólalásai a „legszenvtelenebb biztossággal" szóltak, csillapítani igyekeztek az indulatokat minden oldalon, s legtöbbször sikerrel. 1869. június 24-én például, amikor Irányi Dániel a parlamentben Horvát Boldizsár igazságügy-minisztert Böszörményi László gyilkosának nevezte, Deák nem volt jelen a képviselőházban betegeskedése miatt, másnap is úgy küldtek el érte, hogy a vitának vessen véget, ami azután sikerült is neki.206 Kecskeméthy Aurél ekképp festi elénk a Deák békülé- keny méltányosságát rosszalló Deák-párti véleményt az országgyűlés megnyitásának színhelyéről folytatott vita kapcsán: „...ezt mi is sokaltuk, kik szeretjük nagy momentumokra, hol már egyedül az ő tekintélye képes motos componere fluctus, föntartva látni szavainak súlyát. Hogy továbbá Deák Ferenc, ki eddig is az elkerülhetlennél gyakoribb alkalommal méltatta válaszára a szélbali gyaloghuszárok sarkantyúpöngéseit, ezen országgyűlés kezdetén is e kárbavesző en- gesztelékenységet s nemes modort folytatni indul, - mert hisz más nem telik ki tőle: ez fáj sok határozottabb lelkületű hívének, ki a szöget szöggel sokkal hathatósabban vélné visszatorolni", hiszen a szélsőbal ellenében nem „capacitálgatás, simítgatás, csitítgatás" használ, hanem a házszabályok és a parlamenti szokások által megengedett minden eszközzel való elhallgattatásuk.207 De persze nemcsak a csitító Deák jelent meg a parlamentben, „...ha a polémiákban fölingerlik - jellemzi Mikszáth megrázza a sörényét - s hatalmas szemöldjei százfelé szúrnak, a szemében lakó villámok erejétől izzó lesz a ház levegője..."208 Újfajta vádak is megfogalmazódtak Deákkal szemben, mégpedig az, hogy időnként hagyja befolyásolni magát. Főképp Csengery Antalt tekintették egyfajta szürke eminenciásnak körében, s pénzügyi kérdésekben valóban szívesen hagyat203 Visi Imre 93. p. 204 Várady Gábor 51. p. 205 Visi Imre 92. p. 206 Visi Imre 91. p. 207 Kákay Aranyos. 24-25. p. 208 Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim 154. p. 308
