Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

vissza viszonyukra: politikai ellenfelek, de szíves barátok voltak, Deák nem egyszer a parlament folyosóján vállát átfogva mondta: »Ez a Józsi támadja álláspontomat határozottan, de személyemet soha s egyénileg jó barátok vagyunk.«199 Deák magánemberi megnyilvánulásaiban igyekezett az ellenzék irányában mindig méltányos lenni. Egy ismeretlen zalai barátjának például a következőket írta a Lónyay megbuktatása miatt méltatlankodó címzettnek: „...nem jól teszik, a kik az ellenzék ellen keserű és túlzó kifakadásokra engedik magukat elragadtatni... És barátom, az mindenesetre kétségtelen, hogy az ellenzék mögött a nemzetnek tekintélyes része áll, melyet respektálni kell s melylyel minden kérdésben először a tisztességes kompromisszumot kell megpróbálnunk..."200 Ezek a sorai elárulják, nem egyszerűen emberi szívélyesség húzódott meg méltányossága mögött, hanem a politikai belátás is: a kisebbség politikai legitimitását és politikai erejét, támogatottságát nem kívánta kétségbe vonni. Megegyezésre törekvő politikát kívánt folytatni elvi okok miatt. Az ellenzék egyes politikusai persze emögött a kiegyezést tekintve is rugalmasabb felfogást feltételeztek, s nem is mulasztották felhívni a figyelmet Deák párttársainak rosszallására.201

Deák rendszeresen tett apró politikai gesztusokat az ellenzéknek, 1870. április 6-án például általánosságban elfogadták a Duna szabályozásáról és a Budapesten létesítendő egyéb közmunkákról szóló törvényjavaslatot, ezt követően Deák indítványára a részletes vitát másnapra halasztották, nehogy az ellenzék úgy érezze, gyorsan „keresztülhajtották" azt a kormánypártiak.202 Tisza Kálmánnal a kortárs visszaemlékező szerint szinte minden nevezetes indítványát előre közölte Deák, amit a kormány vezetői nem helyeseltek, egy alkalommal Andrássyval ezért ke199 Madarász József 469. p.

200 Közli: Eötvös Károly: Harcz a nemzeti hadseregért. Bp., 1906. (Eötvös Károly munkái 20. köt.) 104. p. Idézi: Kondor Viktória 98. p.

201 A választási propaganda részeként például a Hazánk című lap 1868 decemberében kifejtette, hogy Deák és pártja között a „közjogi politikát" illetően is különbség van, mivel Deák a jelen közjogi helyzetet azért ajánlja, mert ez idő szerint jobbat elérni nem lehet, míg pártja azt „dogmá"-nak tekinti, s elzárkózik minden változástól. „Innen van - folytatja a cikk - Deák nagyobb méltányossága a baloldal iránt némely dolgokban, s innen, hogy nem egy esetben saját hívei, és pedig fülünk hallatára őt kacsingatással vádolták." Hazánk, 1. évf. 281. sz. 1868. dec. 16.

202 Képviselőházi napló VII. 387. p. 1870. ápr. 6. Efféle gesztusra azonban a ciklus folyamán több példa is említhető: 1870 májusában például így indokol Deák: „...a többség e részben se éljen vissza, hogy úgy szóljak, többségi hatalmával". Képviselőházi napló VIII. 268. p. 1870. máj. 25. S a legélesebb politikai viták közben is ragaszkodik ehhez Deák. A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájában az ellenzék által élesen támadott, a főispáni jogkört meghatározó szakasz tárgyalása előtt is támogatja Tisza Kálmán másnapra halasztási javaslatát: „Annyi discretióval tartozunk egymásnak s lennünk kell egymás iránt, hogy ha a túlsó oldal azt kívánja, hogy tovább ne menjünk, e kívánságát neki megadjuk." Képviselőházi napló X. 243. p. 1870. júl. 22. További példák az ellenzék felé tett apró figyelmességéről: Képviselőházi napló XII. 256-257. p. 1871. jan. 28., XVII. 26. p. 1871. jún. 8., XVIII. 282-283. p. 1871. dec. 6.; XIX. 301. p. 1871. dec. 18., Deák Ferencz beszédei VI. 330-331. p.

307