Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

lyes párt"-tá alakuljon, s a kiélezett személyes viszony az egész, amúgy is keserű, pártküzdelmeket tovább élezze.192 Márpedig a balközép vezetői nem egy alkalommal demonstrálták, Lónyay személye súlyos akadály szerintük a politikai viszonyok normalizálásában.193 S nem ez volt az egyetlen alkalom és eset, amikor Deák kifejtette: a pártvezetők és kormánytagok személyes szempontjainál fontosabbnak tartja a kormányzati rendszer megbízhatóságát.194

November 30-án végül Lónyay lemondott, s felkereste az éppen Gödöllőn tartózkodó uralkodót. Ferenc József Budán meghallgatta Deákot is, s a vele való megbeszélés után kérte fel a miniszterelnöki posztra Szlávy Józsefet.195 Amikor 1872. december 5-én a Deák-párt hivatalosan elbúcsúzott a távozó miniszterelnöktől, Deák kiállt Lónyay erkölcsi feddhetetlensége mellett, mondván, ő soha nem adott hitelt a Lónyay személyét ért vádaknak, a politikusi teljesítményről azonban már aligha lehetett kedvező véleménye. A „túlságosan meleg" búcsúztatással a kortársak szerint Deákék azt akarták - s sikerrel - megakadályozni, hogy Lónyay az ellenzék táborát erősítse.196 Ugyanakkor Deák igen melegen üdvözölte a Szlávy kormány tagjait a párt értekezletén, s őszinteséget igényelt „a párt" és „a kormány" között.197

Kormányzati körökben - ahogy azt Lónyay egyik már idézett megjegyzése is mutatja - Deák egyik leginkább szemetszúró jellemzője az volt, hogy magánemberként és politikusként is fenntartotta szívélyes viszonyát az ellenzék általa régről jól ismert meghatározó személyiségeivel. Ghyczy Kálmánnal való kapcsolatát például így jellemezte a Pester Lloyd 1872 áprilisában: „Ha Deáknak kellett felelni, majdnem mindig Ghyczy volt az, ki e feladatra vállalkozott és megindulással hallgatta a ház a két »öreg urat«, kik azután rendszerint - egyik a másikhoz csendesen átsétálván - egy ideig még halk magánbeszédben szokták folytatni a nyilvános vitát..."198 De az ő nézeteitől oly távol álló Madarász József is így emlékezik

192 Deák levele egy ismeretlen zalai barátjához, közli: Eötvös Károly: Harcz a nemzeti hadseregért. Bp., 1906. (Eötvös Károly munkái 20. köt.) 103-104. p. Idézi: Kondor Viktória 98. p.

193 Csemátony Lajos például a következőket írta Ghyczy Kálmánnak a két párt fúziójának szükségességét fejtegető, 1872. szeptember 7-i beszéde kapcsán: „...működni fog az [Ghyczy nyilatkozata] folytonosan az elmékben és szivekben, de gyakorlati eredménye csak akkor lesz látható, midőn hallani fogja az ország, hogy gróf Lónyay Menyhért nem kormányelnök többé." Csemátony: Ghyczy nyilatkozatáról III. Ellenőr, 4. évf. 219. sz. 1872. szept. 21.

1941873 júniusában például a Deák-kör ülésén kijelentette a baloldali körnek a költségvetés tárgyalásának elhalasztására irányuló indítványával kapcsolatban: „Az nem nagybaj, ha holnap egy más kormány ül a miniszteri székeken, mint ma; de az nagy és súlyos baj, ha az ország hitele megcsorbul." Pesti Napló, 24. évf. 138. sz. 1873. jún. 18. Esti kiadás.

195 Gratz Gusztáv 1.124. p.

196 Kondor Viktória 93. p.

197 Dr. Oláh Gyula: Az 1875-ik évi fúzió története. Bp., 1908.117. p.

,9S Abendblatt des Pester Lloyd, Jg. 19. Nr. 86. 1872. ápr. 15., magyarul közli: Ellenőr, 4. évf. 1872. ápr. 16. 89. sz.

306