Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

ciókra külön napot kijelölni és aznap korábban kezdeni az ülést; a bizottságok által tárgyalt ügyeket az osztályok már ne tárgyalják, a költségvetés tárgyalása az év végéig berekeszthető legyen; le kell szállítani a határozatképességhez szükséges részvételi létszámot; emellett hosszabb, öt éves parlamenti ciklusra lenne szükség, új választójogi törvényjavaslatra, de „nem oly palliativ módon, mint a múlt országgyűlés elé terjesztett javaslat". Fontos kérdésnek minősítette továbbá Lónyay a polgári jogi kódex kidolgozását; a büntetőtörvénykönyvnek csak általános elveit kívánta a parlamenttel megvitatni, mondván, különben soha nem lesz belőle törvény. Azt is kijelentette, a nemzetiségi konfliktusok miatt „a bírósági eljárást nem lehet oly szabadelvűén rendezni, mint azt az elmélet kívánja és elvek követelik". A sajtópereket illetően az eljárás gyorsítását jelölte meg célként, s módosítani kívánta a korábban Horvát Boldizsár által bevezetett szabályozást. (Horvát maga sem tekintette a rendeletet teljesen megfelelőnek, de - amint azt a minisztertanács 1869. március 25-i ülésén kijelentette: „...kötve volt az ily módú rendeletnek kiadására, miután Deák Ferenc egyenesen követelte, s az általa beadott javaslatot akképp módosította, hogy az eljárás legyen ugyanaz, melyet 1848- ban adtak ki."182) Kijelenti azonban Lónyay: „...a Te bölcsességedtől fog függni megítélni, mi abból kivihető, mi nem, és mi mely időben s mily körülmények közt létesíthető..."183 Lónyay természetesen egyeztette Deákkal és Csengeryvel az országgyűlés megnyitására készülő uralkodói megnyitó beszédet is.184

Deák közvetlen reagálását Lónyay levelére nem ismerjük. Igen tanulságos azonban, hogyan látta Eötvös a reformkori liberális tradíciók Deákhoz hasonlóan hű letéteményeseként Lónyay terveit 1870-ben. Naplósorai segíthetnek körvonalazni, Deák mit is láthatott ezen elképzelések mögött: „Ő [t.i. Lónyay] nem ringatja magát illúziókban, tudja, hogy politikája a mostani többséggel és minisztériummal nem lenne kivihető, de észrevehető, miként azért sem annak célszerűségén, sem kivihetőségén nem kételkedik, s ez utóbbira nézve egyetértek vele. - Alap- gondolatja, hogy Magyarország az alkotmányos szabadság azon fokán, mely most létezik, nem kormányozható, s hogy ezért ennek megszorítása a nemzet érdekében fekszik, és ha a fent uralkodó rokonszenveket s azon emberek nagy részét tekintjük, kik politikánkra még mindég elhatározó béfolyást gyakorolnak, nézetei nem fognának támogatás nélkül maradni, sőt a körülmények nem lesznek mindég kedvezőtlenek, mert miután mindaz, mit Németország az utolsó években elért, csak azáltal éretett el, mert Bismarck minden alkotmányos elveken túltette

182 Lónyay Menyhért naplója, Buda, 1869. márc. 25.

183 Lónyay Menyhért levélfogalmazványa Deák Ferenchez, „Levél Deák Ferentzhez a helyzetről. Aug. 17. 1872." felirattal.; a sajtóperrendtartásról lásd még: Lónyay Menyhért levele Halász Imréhez, Ventnor, 1872. aug. 3. Közli: Halász Imre: Egy letűnt nemzedék 428. p.

184 Lónyay Menyhért levele Csengery Antalhoz, Buda, 1872. aug. 23. OSZK Kt Levelestár. Idézi: Cieger András: A bizalmatlanság kora 65. p.

304