Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
Lónyay miniszterelnökségének első hónapjait 1872 tavaszán a választójogi törvényjavaslat éleshangú vitái, a parlamenti obstrukció árnyékolták be, ami kiélezte a pártok viszonyát, miközben mind a balközép, mind a Deák-párt soraiban a pártegység bomlása ismét felgyorsulni látszott. Az új választások alapvető kérdése az volt, vajon „a közjogi kérdés alkotja-e a fő politikai törésvonalat, avagy a közjogi kérdés helyett a konzervatív-liberális törésvonal válik meghatározóvá".178 Végül mind a balközépnek, mind pedig a Deák-pártnak sikerült tagságát együtt tartani s a közjogi választóvonalat megerősíteni. A választások eredménye azután nem sokban különbözött az 1869-es eredményektől, a Deák-párt most a mandátumok 61%-át szerezte meg.179 Igen jellemző azonban, hogy a sikerek ellenére még a kormány iránt oly lojális Deák-párti politikus is, mint Gajzágó Salamon, hogyan vélekedett az eredményről: „...azt gondolom, hogy a sok még jónak is sok. Félek, a kormány azt találja hinni, hogy e bizalomnyilvánítás csakis az ő szép szemeiért történik, magának, saját érdemeinek fogja tulajdonítani azt, ami nézetem szerint egyedül azt jelenti, hogy az ország félti közjogi állását, amely alatt szellemileg, anyagilag biztosan haladhat előre, kitenni theoreticus ábrándok- és meddő közjogi definitiok örömtelen és egyúttal sikertelen megbirkózásainak."180 Lónyay a választások után foghatott hozzá terveihez „a rend, consolidatio és reform" program jegyében. Tisztában lévén az erőviszonyokkal, Deák - s tegyük hozzá, Csengery - még mindig meghatározó befolyásával, igyekezett előre konzultálni terveiről. 1872. augusztus 16-án kifejtette Csengerynek írott levelében, hogy a konszolidációt és rendteremtést a jelen pillanatban még lehetségesnek tartja, ha a többség azt komolyan és határozottan akarja. „De valóban csak még most van arra utolsó alkalmas idő" - folytatja. Programját ismertetni kívánja Deákkal és a „főtényezőkkel", és őszinte együttműködést ajánl, amennyiben programjával egyetértenek. Ha nem, írja, „úgy nincs mit keresnem azon helyen, melyen vagyok - vigye a felelősséget más".181 Másnap részletes levélben tárta fel terveit Deák előtt: Biztosítani kell az alsóház működőképességét, ehhez erős elnökre van szükség, erre Somssich Pál nem alkalmas, Szlávy Józsefet vagy Bittó Istvánt tartja legalkalmasabbnak, de ebben Deák szava lesz a döntő; módosítani kell a házszabályokat: klotürt kell behozni, meghonosítani a vegyes napirendet, az interpelláha Lónyay lesz Andrássy utódja, a párt hamarosan szétesik. Deák erre nagyon megszidta, s nem támogatta Andrássy azon elképzelését sem, hogy Lónyay helyett inkább a „rangidős" miniszter legyen utódja. Cieger András: A bizalmatlanság kora 61-63. p.; Gratz Gusztáv viszont úgy tudja, még Andrássy miniszterelnöksége idején Deák kijelentette, hogy „szerencsétlenségnek" tartaná, ha Andrássyt Lónyay követné a miniszterelnöki poszton. Gratz Gusztáv 1.113. p. 178 Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel 137. p. 179 Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel 140. p. 180 Gajzágó Salamon levele Torma Károlyhoz, Carlsbad, 1872. jún. 27. OSZK Kt Levelestár. 181 Lónyay Menyhért levele Csengery Antalhoz, Tuzsér, 1872. aug. 16. OSZK Kt Levelestár. Idézi: Cieger András: A bizalmatlanság kora 80. p. 303
