Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
törvénybe iktassák, s kijelentette: „...1867. óta Deák Ferencz oly korlátlan hatalommal bírt a ház többségére, s az abból alakult kormányokra, hogy ... a magyar törvénykönyv előtte üres lap volt, melyre ő tetszése és jó belátása szerint Írhatott volna akármit. E helyzetnek, e hatalomnak két következése van: egyik, hogy a ki ily hatalommal bir, az saját rendszerét minden részleteiben, egész tökéletességében keresztül viheti, - másik az, hogy a ki ily korlátlan hatalmat gyakorol: az felelős mindenért, a mi az országgyűlés és kormánya által történik".167 Az Egyetértés című lap 1876. január 30-án még kategorikusabban fogalmazott: „Deákkal egyedül a béke és alku szerepelt, hol ezek nem voltak, ott Deák sem volt. Jelleme bátor és rendíthetlen, elméje félénk és aggodalmas."168 A kormányhoz és az ellenzékhez való viszony Deáknak a miniszterekhez fűződő viszonya persze már korábban sem volt felhőtlen. 1867 januárjában a heves viták közepette időnként igen keserűen nyilatkoztak a magukat cserben hagyottnak érző leendő miniszterek Deákról. Ismét csak Lónyay naplóját idézve: „Andrássy indignálva van az öreg úr ellen. Azt mondá róla, minden brilliáns tulajdona mellett is nem gentelmann. [Eötvös] Pepi meg azt mondá, benne bízni sohase lehet. Senki se mondhatja előre, mikor ugrik meg attól, mit ma helyesnek és jónak tartott..."169 Deák mindazonáltal Andrássy- val mindvégig igen jó viszonyban maradt, annak ellenére, hogy nem 1867 januárja az utolsó időpont, amikor az egy adott kérdésben vonakodó Deákot Andrássy miniszterelnöki hivataláról való lemondással fenyegetőző zsarolással igyekezett, és sikerrel, politikai kényszerhelyzetbe hozni. Móricz Pál visszaemlékezése szerint Andrássy egy ízben a Deák által ellenzett javaslatát az asztalra levágta és ezt mondta: „jól van, hát ülj helyembe, a ministerelnöki székbe", és Deák engedett.170 A közismert Deák anekdoták közé tartozott az, mivel indokolta Deák Andrássy- val szembeni elnéző magatartását: „Tányérunk elég van, ha egyet-kettőt eltörünk is, nem baj; - de levesestál csak egy van a háznál, ha azt eltörjük, nem vehetünk elő másikat."171 167 Az 1875-dik évi augusztus 28-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, 5. köt. Bp., 1876.10. p. 168 Mezey Ernő: Deák Ferencz. Egyetértés, 10. évf. 24. sz. 1876. jan. 30. 169 Lónyay Menyhért naplója, Pest, 1867. jan. 16. 170 Móricz Pál 34. p. 171 Korai közlése: Vasárnapi Újság, 23. évf. 7. sz. 1876. febr. 13.; idézi: Ferenczi Zoltán III. 381. p. S hogy nem pusztán Deák személyes elfogultságáról volt szó, bizonyítják Weninger Vince következő sorai: „Sok mindenfélét láttam ezen öt hónapban, eláll majd füled, szád egynémely dologtól, és mondhatom, torkig vagyok az államhivatallal. Amint ismerem egyéniségedet, három hét alatt Te odalennél, ha portefeuille-t vállaltál volna, mert bizony furcsa gyomor kell ahhoz. Csak valahogy Andrássy bele 301
