Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
azon ministerium nézetének, a melyet az ő támogatása tartott fenn és a pártnak, a melyet ő vezérelt."162 Mindennek ellensúlyozására Deák a részletkérdésekben, a „szabadságra" s önálló politizálásra tartott igényt a kormányzattal szemben, magára nézve épp a „kisebb kérdésekben" nem tartotta érvényesnek a pártfegyelem kötelezettségét. Ezt a kormány tagjai és a párt vezérkara természetesen nem fogadta örömmel, bár a kormány az idő előrehaladtával egyre kevésbé szorult rá az ő személyes támogatására. Ennek ellenére jobban szerették volna Deákot a parlament nagy öregjeként - Kecskeméthy Aurél később még idézendő gondolatát követve - a „végső tekintély" funkciójára163 korlátozni, mint a mindennapok aktív politikusaként számolni vele. A hallgatás ellenére sem kerülte el a politikai ellenfelek figyelmét Deák és pártja egymástól való távolodása. A balközép vezetői mindig is elismerték, „a politikai s vallási kérdésekben 13 próbás szabadelvüség és politikai bátorság"164 jellemzi Deákot, s a politikai támadások élét a kormány tagjaira irányozták, miközben persze hangsúlyozták: Deák „saját pártját nem vezeti többé", „...a jobboldalon jelenleg nem Deák Ferencz, de már nem is a ministerium, hanem a conservativ elv a vezérl"165 A Reformpárt programját népszerűsítő Delejtű című lap pedig ekképp fogalmaz 1872 márciusában Deáknak a nála tisztelgő Deák-párti küldöttség előtt elmondott, fentebb már idézett beszéde kapcsán: „Mit érez a jobboldal vezére belsejében saját pártja mulasztási és hibái felől, midőn azokat kötelességének tartja nyíltan is megérinteni, azt csak azok mondhatnák meg, kik tudják, minő ellenszenvesen hatott Deák Ferenczre a többség retrograd magatartása a legtöbb reformkérdésben. Ő a szabadelvű demokraczia alapján akar haladni és teremteni pártjával, de hát hiszi-e valóban, hogy ezzel a párttal előre haladhat az általa kijelölt utón, melybe bizonyára belenyugodhatnék bármely párt Magyarországon? Nem, a többség sokat csalódott vezére sokkal inkább ismeri pártja alkat elemeit, semhogy kétségben lehetne az iránt, mily keveset hajlandó létrehozni e párt a szabadelvű demokraczia alapján.... a jobboldal többsége alant áll Deák szabadelvűségének színvonalán, ... nem Deák intentiói azok, melyeket pártja reformügyek fölmerülésénél iránytű gyanánt követ."166 A szélsőbal ezzel szemben már inkább hajlamos volt Deákot - a Kiegyezés atyjaként - közvetlenül is támadni, s felelősnek tekinteni a politikai élet anomáliái miatt. Simonyi Ernő például 1876. február 16-án a képviselőházban pártja nevében ellenezte, hogy Deák érdemeit 162 Csengery Antal: Deák Ferencz emlékezete. In: Cs. A. összegyűjtött munkái 3. köt. Bp., 1884. 41. p. 163 Kákay Aranyos 24-25. p. ,64 Móricz Pál 11. p. 165 Jókai Mór: A Baloldal az igazi reformpárt 32., 38. p. 166 Pest, március 16. (vezércikk) Delejtű, 1. évf. 71. sz. 1872. márc. 17. Részben idézi: Miru György 548. p. 300
