Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836
kodó királyi biztosi vizsgálatot rendelt el. A történtek miatt, amelyekben Deák négyrendbeli törvénysértést látott, az alsótábla feliratot kezdeményezett, amelyet azonban a főrendek kilencedik alkalommal is visszautasítottak.45 Mint az áttekintésünkből is kiderült, Deák derekasan részt vett a társadalmi reformokért folytatott küzdelmekben, amelyek a diéta első, valamivel több mint két éves szakaszát elsősorban jellemezték. Már említett, 1836 májusában készült titkosrendőrségi jellemzése kiemelte, hogy „rég nem látott ügyességgel vezette az ellenzéket, mivel egyetlen egy fontosabb tárgy sem merült fel, amelyet ne vitattak volna meg előzetesen nála vagy az ellenzék más vezetőjénél tartott tanácskozásban, amelynek során képes volt a dolgok menetét oda irányozni, hogy a tanácskozás eredményeként általában az ő véleményét vitték be az ülésekbe".46 Semmi kétség, Deák szinte hónapok alatt a legbefolyásosabb reformerek közé emelkedett. Wesselényi 1834 júniusában Kölcseyt és őt mozgósította, amikor átmenetileg úgy tűnt, az erdélyi országgyűlés megnyitása érdekében szükség lesz a magyarországi rendek segítségére.47 A Társalkodási Egylet alapítói 1834 nyarán Beöthy Ödön és Kölcsey mellett az ő támogatását kérték, s az alapszabály is az ő közreműködésével született.48 A titkos jelentések és Kölcsey feljegyzései szerint ekkortájt az ellenzék vezetői soha vagy szinte soha nem döntöttek Deák nélkül, és minden valószínűség szerint e konferenciák állandó szereplői - Bezerédj, Beöthy, Kölcsey, a trencséni Borsiczky István - egyre többször tették Deák véleményét a magukévá. Kölcsey szerint az ellentáborban Wesselényit, Deákot és őt magát tekintették a legveszedelmesebb ellenfeleknek: ha ők javasolnak valamit, „azonnal kész a kárhozat", a Társalkodási Egyletet a megalakulást követő hetekben Deák és az ő neve, „e két gyűlöletes név" által igyekeztek diszkreditálni.49 Mégis, Deák vezéri szerepének kialakulását és megszilárdulását az alsótábla liberális ellenzéki csoportjának az élén klasszikus életrajzírója óta az országgyűlés második felére (helyesebben utolsó harmadára) tesszük.50 Deák politikai súlya és tekintélye megnövekedésében jelentős szerepet játszott, hogy a zalai követ - a már említett kérdéseken túlmenően is - kiemelkedő részt vállalt az alkotmányos parlamenti politizálás korabeli elfogadott alapelvei45 KLÖM V. 57-65., különösen 63., 65., 680., 681. p., KLÖM V. 177-178. p. /DFB1.211-212. p., ld. még Völgyesi Orsolya: Királyi biztosi vizsgálat Békés megyében (1835). Aetas, 1999/1-2. 30-42. p. 46 Ld. Deák kettős tükörben. 47 Kölcsey: Országgyűlési naponkénti jegyzések 59., 60. p. 48 Fejős Imre: Az országgyűlési ifjak Társalkodási Egyesülete. Századok, 1948/1989.442-488., 447. p.; Csorba Sándor: Reformkori diákegyesületek Patakon és a Társalkodási Egyesület Pozsonyban. Bp., 2000. 125-126., 123. p. 49 KFÖM III. 687. p. (Kölcsey - Kende Zsigmondnak, 1834. október 27.), 662-663. p. (Kölcsey - Wesselényinek, 1834. augusztus 31.) 50 Ferenczi: Deák 133-179. p., ld. a „Deák vezérszerepe az országgyűlés második felében" és a „Deák vezérszerepe az excerptákban" című fejezeteket. 29
