Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
lehetőségét, hogy idővel azok némelyike módosítható lesz majd, de a jelen politikai szituációban mindenféleképpen a fennálló közjogi törvénycikkek alapján kívánt politizálni. Ahogy Pest város polgárainak tisztelgő küldöttsége előtt kifejtette 1868. december 17-én: „Sokan még többet is óhajtanának. Igen, én is kívánnám a többet, de azt nem úgy lehet elérni, hogy ha azt, a mi van is, koczkáztat- juk, hanem csak úgy, ha a meglevőnek alapján építve, tovább haladunk."50 Néhány ellenzéki politikus visszaemlékezésében ugyanakkor igyekezett azt sugallni, Deák magatartását aktív politizálásának utolsó éveiben a kiegyezésben való csalódás határozta meg. Jókai Mór például azt terjesztette, Deák azért nem vállalt miniszteri tárcát, mert a közösügyes alapon nem akart kormányozni.51 Madarász József egyenesen azt állította, 1868 novemberében Deák biztosította őt arról, hogy ha a szélsőbal megnyeri a soron következő választásokat, „egész politikai befolyásával" támogatni fogja őket „állami önállóságunk, önrendelkezésünk visszavivásában, biztosításában".52 Deák azonban ha a kiegyezés valamely lényeges eleme került viták kereszttüzébe, továbbra sem habozott tekintélyével közbeavatkozni. 1871 elején például a soros újonc- és tartalékos katona megajánlás ügye szította fel a kiegyezést ellenzők politikai támadását. A karácsonyi szünet után ugyanis a Deák-párti képviselők egy része csak megkésetten tért vissza az üléstermekbe, s ennek következtében a törvényjavaslat osztályokbani vitája során a kilenc osztály közül ötben az ellenzék többségbe került. így aztán a képviselőház központi bizottsága a kormány javaslatában szereplő „magyar sorhadi csapatok" helyett a „magyar hadsereg" számára kívánta megszavazni az újoncok létszámát. Deák január 17-én hosszú beszédben vette védelmébe a közös hadsereg intézményét.53 Ebben a beszédében igen szókimondóan nyilatkozott a perszonáluniós törekvésekről is. Eötvös József báró naplójegyzeteiből tudjuk, hogy Eötvös, aki politikusként, miniszterként a kiegyezés leghatározottabb támogatója volt, arról elmélkedett naplója oldalain, a kiegyezés csakis átmeneti állapot lehet, amely funkciója az, Magyarország lehető leginkább megerősödjék arra az időre, amikor az oszt50 Deák Ferencz beszédei VI. 153. p. 51 Toldy István 233. p. Áldor Imre Deák halálakor így fogalmazott: „...ő is azért vált időnap előtt lát- hatlanná és remetévé, hogy egy indokaiban nemes, de eredményeiben ártalmas gyöngeségnek élő emlékeitől és emlékeztetéseitől szabaduljon." Áldor Imre: Deák Ferencz. 0ellemrajzi vázlat.) In: Deák- Album. 84. p. 52 Madarász József: Emlékirataim 1831-1881. Bp., 1883. 388. p. Igen jellemző Madarász kommentárja, amely elénk tárja azt a mechanizmust, ahogy az ellenzék igyekezett visszamenőleg Deák politikai tekintélyét a maga céljaira felhasználni és tevékenységét igazolni: „...ő maga [Deák] is meggyőződött már a felől, hogy a megalkotott alap nemcsak nem képes az alkotmány kifejlesztésére, és feladott biztositékának visszaszerzésére, hanem folytonosan jogfeladásokra késztet az. S tett ajánlatával hazájáért aggódó lelkiismeretét könnyítette meg." Uo. 389. p. 53 Képviselőházi napló XII. 54-56. p. Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek II. 593-597. p. 276
