Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
Hogy hogyan látta mindezt egy Deák-párti képviselő, elárulja Gajzágó Salamon egy magánlevelének néhány, még 1868. július 11-én papírra vetett sora a jövedelmi adóra vonatkozó törvényjavaslat vitája kapcsán, amikor is Deák a vele előzetesen egyeztetett vélemény ellenében a kormányelőterjesztéssel és a Deákkor határozatával szemben Ghyczy Kálmán ellenzéki javaslatát támogatta: „Különben az öreg úr már többször tett így, a folyosón szivarozik, a tárgyalásokat figyelemmel nem kíséri, odaszalad egyik-másik, felingerlik, bejő, beszél, egy követ dob a vízbe, amelyet az ördög se tud kihúzni. Valóban nevetséges szerepre kezdünk jutni, minden vezénylet nélkül.... politizálunk, és az öreg úr bizonyítani igyekszik a már sokszor hallott vádat, hogy tulajdonképpen mi ... csak szavazó gépek vagyunk."48 Deák arra sem érzett hajlandóságot, amit pedig „pártvezérként" hívei vártak volna, hogy a képviselőház irányítását a kezében tartsa. Ismét csak Gajzágó Salamont idézhetjük 1869 novemberéből: „...az öreg úr mindig predicálván, »hogy a lelkiismeretet erőltetni nem szabad, mindenki csakis meggyőződése szerint szavazzon, a pártfegyelmet meggyőződésen felől erőltetni nem lehet«, s a szavainak nyomatékot adván azáltal, hogy ő maga többször pártja ellen szavazott, beállott azon eszeveszett állapot, hogy mint a bírói felelősségről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor..., a leghatározottabbak se tudták magokat tájékozni, mire szavazzanak.... az öreg úr részéről több erély szükségeltetnék, mert az emberek egy része nem látja át, hogy az öreg úr azt mondja ugyan, hogy fegyelmet parancsolni nem akar, de mindamellett, hogy ő néha másként szavaz, semmit se óhajt jobban, mint azt, hogy az emberek saját jószántukból adják át magukat a legszorosabb fegyelemnek!"49 Gajzágó itt minden bizonnyal jól rá tapintott Deák ambivalens viszonyulására a pártfegyelem érvényesítését rajta és képviselőtársain számonkérni akaró kormányzati szándékkal kapcsolatban. A kiegyezés védelmezője A Kiegyezést közvetlenül érintő kérdésekben Deák mindig is kötelességének érezte teljes politikusi súlyával fellépni a kiegyezési alapkonstrukció és az azt védelmező kormány mellett. Többször is kijelentette, hogy távolról sem tekinti tökéletes és ideális megállapodásnak a kiegyezési törvénycikket, s jól tudjuk, némely eleméhez csak nagyon vonakodva adta beleegyezését, s nem zárta ki annak 48 Gajzágó Salamon levele Torma Károlyhoz, Pest, 1868. júl. 11. OSZK Kt, Levelestár. Részben idézi: Cieger András: A számok szorításában 1317-1318. p. Lónyay ekkor elfogadta Deák álláspontját és átdolgozásra visszavette a törvényjavaslatot. 49 Gajzágó Salamon levele Torma Károlyhoz, Pest, 1869. nov. 19. OSZK Kt Levelestár. Vö. Gratz Gusztáv 1.127. p. 275