Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
csak úgy éretett el, hogy előbb meg volt a megegyezés annak módosítását és a közös intézményeket illetőleg."80 A konzervatív politikus az 1867 elején születő kompromisszumra utal, arra, hogy a Deák-párt vezető politikusai az osztrák kormány bizalmas megbeszélésein folytatott érdemi tárgyalásokon végül újabb és lényegi engedményeket tettek a magyar országgyűlés 15-ös albizottságának többsége, majd a 67-es bizottság által 1866 júniusában elfogadott állásfoglaláshoz képest. Ferenc József nagy árat szabott azért, hogy elforduljon a birodalom konzerva- tív-föderalista átszervezésének a Richard Belcredi miniszterelnök által is képviselt gondolatától, és elfogadja a monarchia Deák által szorgalmazott kétközpontú berendezkedését és mindkét felének polgári alkotmányos átalakítását. Andrássy, Lónyay és Eötvös József báró a felelős magyar kormány kinevezését megelőzően 1867. január 9. és 11. között Bécsben a Beust külügyminiszter elnökletével és Belcredi, Mailáth, Sennyei részvételével megtartott tárgyalások alkalmával elfogadta, hogy a hadügy felségjogként illeti meg az uralkodót. A hadügy tehát, mint fejedelmi jog ténylegesen nem tartozik az alkotmányosan ellenőrzött közös ügyek közé. A kormányzati szerepvállalást elhárító Deák Ferenc a közvetlen tárgyalások vezetését átengedte Andrássynak, aki a kormányalakítástól való visszalépéssel, a képviselőségről való lemondással fenyegetőzött, ha Deák nem járul hozzá a változtatásokhoz, és nem támogatja a felállítandó minisztériumot. Deák néhány napig tartó habozás után engedett. A befolyását latba vető politikus a 67-es bizottság január végi február eleji ülésein megvédte a vitatott pontokat és elfogadtatta a bécsi megállapodást tükröző közösügyi javaslatot. Témánk szempontjából még fontosabb, hogy a miniszterelnöknek kiszemelt Andrássy Gyula gróf vezetésével a miniszterjelöltek - Deák tudta nélkül - egyeztettek az 1848-as törvények módosítására vonatkozó uralkodói kérésekről. Elfogadták a nádor királyi helytartói jogkörének eltörlését, és azt is, hogy a jövőben a minisztereket nem a kormányfő, hanem a király nevezi ki a miniszterelnök javaslatára. Hozzájárultak a nemzetőrségről szóló törvény felfüggesztéséhez, és ahhoz, hogy a király föloszlathassa az országgyűlést a zárszámadás és a költségvetés elfogadásának hiányában is. Sőt, Andrássy, Lónyay és Eötvös február közepén a Ferenc József elnökletével tartott bécsi tanácskozásokon nemcsak az 1848-as törvényeknek az uralkodó által már az országgyűlés megnyitásakor igényelt módosításában állapodott meg, hanem az esküdtszéki bíráskodás és az ún. előszen- tesítési jog ügyében is.81 Deák beleegyezése és támogatása nélkül - s ezt az uralkodó és a magyar tárgyalók is tudták - reménytelen lett volna a Bécsben nyélbeütött alku elfogadtatása a magyar országgyűléssel. Deák kezében volt a döntés. Arról kellett határoznia, 80 Apponyi Albert: Emlékirataim. Ötven év. Ifjúkorom - huszonöt év az ellenzékben. Második, átnézett kiadás. Pantheon Irodalmi Intézet Rt. Bp. é. n. 26. p. 81 Sarlós, 1987.176-180. p. 259
