Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
ülhetett. (Ezen a napon láttak napvilágot azok a falragaszok Pest-Budán, amelyek a Habsburg-monarchia custozzai győzelemről tudósítottak.) Az albizottságban folytatott munka eredményeként kétféle közösügyi javaslat született: a többség lényegében a deáki programra építette indítványát (Véleménye a képviselőház hatvanhetes bizottsága albizottságának címmel), míg a Tisza Kálmán vezette kisebbség különvéleménnyel (Különvéleménye az albizottság kisebbségének címmel) állt elő.79 A 67-es bizottság még június 25-én délután elrendelte a többség, azaz a Deák által képviselt és szövegezett javaslat kinyomtatását. Az uralkodó másnap a háború miatt elnapolta az országgyűlést. Az 1865-1868. évi országgyűlés megnyitását követő fél esztendő Deák megfeszített munkavállalásának, kiváló taktikai érzékének köszönhetően jelentős eredményeket hozott. Sikerült a konzervatívokat a politikai küzdőtér perifériájára szorítania, illetve saját hívei túlzott engedékenységét részben a balközép segítségével megreguláznia. Eredményesen verte vissza a balközépnek a közösügyes megoldással szembeni, populista eszközök igénybevételétől sem mentes támadását. Deák az országgyűlésen belül eredményesen politizált: a 67-es bizottság többsége elfogadta Ausztria és Magyarország államjogi viszonyának rendezéséről kialakított, az Augusz Antallal folytatott bizalmas tárgyalásokon körvonalazott, a húsvéti cikkben és a májusi programban nyilvánosságra hozott állásfoglalását. Ugyanakkor a polgári alkotmányosságot feltételező dualista megoldástól egyelőre ódzkodó Ferenc József ellenállásán megfeneklett minden eddigi, a kiegyezés menetének meghatározásáért, a kedvező tárgyalási pozíció kialakításáért folytatott próbálkozása. Csöndes meghátrálás Apponyi Albert gróf a két világháború között született visszaemlékezésében úgy látta, hogy Deák Ferenc és apja, Apponyi György között a konzervatívok által követett „opportunisztikus politika" okozta a legfőbb nézetkülönbséget az 1865-1868. évi országgyűlés idején. Szerinte a két elképzelés között csak taktikai és formai jellegű volt az eltérés. Apponyi Albertnek a kiegyezés létrejöttével kapcsolatos értékeléséből kiolvasható az általa is képviselt (új)konzervatív politika, a nemzeti ellenzékiség hatvanhetes közjogi alapon álló programjának igazolása, de szavai másra is rávilágítanak. „Meg lévén győződve (19 éves ifjú voltam akkor) a kiegyezés szükségességéről, úgy láttam, hogy bizonyos taktikázás közelebb vezet hozzá, mint a jogfolytonossági elv előzetes keresztülvitelének merev követelése. Csakugyan így is lett. Königgraetz dacára a 48-iki alkotmány helyreállítása 79 Képviselőházi irományok, 69-81. p. és A hatvanhetes bizottság tárgyalásai, 5-15. p. 258
