Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
együtt megtenni. Gondosan kerülte a közös ügyek kifejezés használatát, és helyette a „Magyarországra háramlandó kötelezettségek", a „külügyi és hadügyi összeköttetések", a „közös viszonyok", a „közösen érdeklő ügyek" fogalmát alkalmazta. A külügyeket az uralkodó, illetve a királyi ház minisztere a mellé rendelt, Ausztria és Magyarország külügyminisztereiből álló tanáccsal intézze, a hadügyeket pedig az uralkodó, mint a legfőbb hadúr és a főhadparancsnokság. A külügy és a hadügy költségeit a mellettük működő pénztárak kezeljék. Költségvetésüket Ausztria és Magyarország törvényhozása állapítsa meg és ellenőrizze a pénzügy- miniszterek közreműködésével. A kölcsönös védelemből fakadó külügyet, hadügyet és pénztáraikat ne a delegációk, hanem a parlamentek ellenőrizzék.77 Tisza és hívei tehát az országgyűlés jogainak kiterjesztését és további alkotmányos biztosítékokat kívántak. A két parlament külüggyel, hadüggyel és az azokat érintő pénzüggyel kapcsolatos egyet nem értése esetén azonban két egyenlő létszámú, az országgyűlés tagjaiból választott „küldöttség" felállítását javasolták, s megegyezés híján az uralkodóra bízták volna a döntést a két fél elképzelése között. Deák Ferenc támogatta az albizottság több tagjának a javaslatok átgondolására vonatkozó kérését. A munka szünetében kitört porosz-olasz-osztrák háború új helyzetet teremtett. Mailáth György június 18-án fölkereste Deákot, és az országgyűlés együtt maradásának vagy elnapolásának célszerűségéről tanácskoztak. Deák - Andrássyval és Gorove szerint a párt többségével szemben - az elnapolás mellett nyilatkozott. Ugyanakkor a nyilvánosság elé akarta tárni az albizottság többségének álláspontját tükröző közösügyi javaslatot még az országgyűlés elnapolása előtt. Döntő fontosságúnak tartotta ugyanis - a háború kimenetelétől függetlenül -, hogy a magyar fél részéről szülessen meg a további tárgyalások alapjául szolgáló, a közös ügyekről és azok kezeléséről, a közös ügyek költségeinek megosztásáról, az államadóságról, a közös érdekű ügyekről szóló javaslat. „Legalább gondolkozhatnak róla az emberek, s határozottabban nyilatkozhatnak mellette vagy ellene".78 Minden lehetőt elkövetett tehát annak érdekében, hogy az albizottság befejezze a rábízott munkát. Deák Ferenc a közös ügyek kezelése tárgyában született két indítványról a június 20-án folytatódó albizottsági vitában elismerte, hogy az általa javasolt delegációk intézménye eltér a régi alkotmánytól, amely szerint a végeldöntés a fejedelmet és az országgyűlést együtt illeti meg. De szerinte így járt el Tisza Kálmán is, hiszen a fejedelmet ruházná fel a végső döntés jogával. Deák a további vita mellőzésével döntést sürgetett. A szavazás eredményeként az ő javaslatát fogadták el (tizenegyen mellette voksoltak négyen ellene) a részletes vita alapjául. Tisza 77 A 15-ös albizottság kisebbségi javaslatát és annak vitáját közli: Csengery, 1928.70-74. p. és Kónyi, 1903. 3. 718-722. p. 78 Deák Ferenc 1866. június 27-én, az országgyűlés elnapolása után mondott szavait Gorove István jegyezte föl naplójába. Vö. Kónyi, 1903. 3. 685. p.! 256
