Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
kai a sürgető bajon segíteni nem lehet."75 Deák tehát nem kötötte össze a jogfolytonosság követelésének és a fenyegető ínség megoldásának az ügyét. Tisza másnap olyan módosítástó indítványt nyújtott be Deák javaslatához, amely elfogadása esetén alapvetően más hangsúlyt adott volna a határozatnak. Miután nyugtázta az uralkodó szándékát az ínség megelőzésére, a javaslatba kívánta emelni az alkotmányosság visszaállításának sürgetését. Tisza azt próbálta meg elérni, hogy a most éppen Deák által javasolt határozati formát a balközép politikai elképzeléseinek megfelelő tartalommal töltsék meg. Tisza esélyt érzett arra, hogy megossza a Deák-pártot, és a bizonytalankodó képviselőket a maga táborába gyűjtse. Képviselőházi, mondhatni, dacos kiállása megtört, mert a Deákpárt képes volt szorosra zárni a sorait, és saját pártjának vezető politikusai nem tartottak ki mellette. Ugyanaznap délután, amikor Tisza előadta módosító indítványát, hozzávetőleg 160 Deák-párti képviselő elhatározta az Európa Szállóban tartott értekezleten, hogy ragaszkodik Deák eredeti javaslatához. Döntöttek arról is, hogy a nép nyomorát szerintük politikai előnyökért kihasználni akaró törekvések leleplezésére név szerinti szavazást kémek. A többség biztosítva volt, hiszen számíthattak az Apponyi vezette konzervatívok mintegy 30 szavazatára is. A balközép is értekezletet tartott, majd a név szerinti voksolásról értesülve a szavazás napján ismét tanácskozott. Tisza küzdelmének a végeredménye lehangoló volt: június 16-án „legszorosabban vett elvbarátai" kívánságára visszavonta a korábban becsületbeli ügynek mondott indítványát. A balközépnek tudomásul kellett vennie kisebbségi szerepét. Tisza Kálmán a képviselőházi ún. ínségvitával párhuzamosan a 15-ös albizottságban is frontot nyitott az államjogi viszony Deák által képviselt rendezésével szemben. A balközép vezére a június 6-i ülésen kijelentette, hogy a közös ügyek kezelésének tárgyában elvileg sem ért egyet Deákkal. Tisza, Ghyczy Kálmán és Nyáry Pál már az albizottság munkájának kezdete óta közvetve többször megkérdőjelezte a közös ügyek létezését és közös kezelését. Deák érzékelte is ezt, például a hadügyi költségekről folytatott vitában Ghyczynek válaszolva május 11-én kiemelte: „A pragmatica sactióból nem csak a közös, hanem az együttes védelem (közös vezérlet alatt) is folyik."76 Tisza június 9-én fejtette ki részletesen álláspontját: az uralkodó csak miniszteri ellenjegyzéssel gyakorolja hadügyi és külügyi jogkörét. A Pragmatica Sanctió- ból kiindulva elismerte, hogy a külügy, a közös védelem és azok költségei tekintetében ki kell alakítani valamiféle érintkezést Ausztria és Magyarország között. A Pragmatica Sanctióba foglalt kölcsönös védelemből azonban nem következik a közös védelem, tehát a külügyi és a hadügyi intézkedéseket nem kell közösen és 75 Deák Ferenc 1866. június 13-i képviselőházi beszéde. Közli: Kónyi, 1903. 3. 668-669. p. 76 A kiemelések az albizottság jegyzőjétől, Csengery Antaltól származnak. Vö. Csengery, 1928.63. p.! 255
