Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

Ausztria és Magyarország államjogi viszonyának rendezésének az előkészületei ekkor, 1866 májusának közepén jutottak el arra a pontra, amikor a politikai erőknek színt kellett vallaniuk. A balközép elutasította a közös tárgyalásokat, ezzel a Deák által ajánlott delegációs rendszert. Az álláspontjához ragaszkodó Deák azt indítványozta, hogy az albizottság jelentse be tárgyalásainak a megakadását, és bízza a 67-es bizottságra a döntést a munka jelen vagy más keretek között történő folytatásáról. Az új felhatalmazás birtokában június 4-én ismét összeült albizottságban Deák kifejtette a közös ügyek kezelésének módozatát, amelyet, mint azt hangsúlyozta, a májusi programban bő egy esztendővel korábban egyszer már megfogalmazott.

Az ellentétes nézetek nemcsak a 15-ös albizottságban csaptak össze, hanem június elejétől fogva a képviselőház ülésein is. A magyar törvényhozás két nagy politikai tömörülése tehát már a Poroszországgal és Olaszországgal szemben vívott háború kitörése és annak a vesztes Habsburg Birodalomra nézve terhes következményei előtt élesen szembefordult egymással. A Deák személyét, mint a képviselőházi többség vezetőjét közvetve érintő támadások nyilvánvalóvá tették, hogy nincs esély az egységteremtésre. Az ország közhangulatát a háborús készülődés mellett tovább rontotta, hogy a vetésekben pusztító májusi fagyok és az aszály ínséggel fenyegetett. Tisza Kálmán megpróbálta a balközép javára fordítani a kialakult helyzetet.

Tisza a képviselőház zárt ülésén, június 2-án elmondott beszédben szenvedélyesen ostorozta az udvari kormányszékek tehetetlenségét, felhánytorgatta a magyar katonák idegen földre hurcolását. Követelte az alkotmány azonnali visz- szaállítását, hogy a nép nyomorán a felelős magyar minisztérium, a törvényhatóságok segíthessenek. A szélbal részéről Madarász József még élesebb, az ország- gyűlés eddigi tevékenységét is bíráló kritikát fogalmazott meg. Deák tiltakozott a magyar törvényhozást ért támadás miatt. „Ha valaki ezeket hallaná s mit sem tudna országgyűlésünk eddigi folyamáról, azt hihetné, hogy félév óta összetett kezekkel ülünk itt és elvett alkotmányunk visszaállítását nem követeltük, nem sürgettük. Azok^ miket imént hallottam, e vádat, e gyanúsítást foglalják magokban. De én visszautasítom azt. Azt hiszem, az országgyűlés megtette kötelességét s két felirata erélyesebben és nyomatékosabban követelte vissza az alkotmányt, mint azok az újabb frázisok, miket hallottunk."74 Deák június 13-án országgyűlési határozati javaslatot terjesztett a képviselőház elé. Ebben elfogadásra ajánlotta, hogy a király, mint a végrehajtó hatalom feje intézkedjék a nép szenvedéseinek mielőbbi orvoslása érdekében. Szerinte tudomásul kell venni - nem adva föl az alkotmány visszaállításának követelését -, hogy „elvekkel és elvekre utasítások74 Deák Ferencnek a képviselőház 1866. június 2-i zárt ülésén elmondott szavait és a vitát idézi: Szász K„ 1866-67. 280-283. p.

254