Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

az absolutismust fönntartani, úgy hisszük, nem akarja. Márpedig a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak ily egyesítése, még ha ideiglenesen történik is, valóságos absolutismus."61 Deák a jogfolytonosság és az alkotmányvédelem ügyében ismét eltökéltebb álláspontot képviselt, mint néhány közeli híve, mint a hallgatag Eötvös, mint a szerepét kereső, óvatos Andrássy. Tisza Kálmán jegyzetei szerint egy ízben, amikor Apponyi és Andrássy az „előleges restitutio" erősítésének szükségességét vitatta, Deák mérgesen az asztalra csapta a javaslat szövegét.62 A 9-es bizottság munkája során tehát Csengery, Klauzál és Szentkirályi mellett megint a balközép politikusaira, Ghyczyre és Tiszára támaszkodhatott. Végül a bizottság a lényeget nem érintő módosításokkal elfogadta a Deák által kidolgozott és formu- lázott javaslatot.

A képviselőházban egyetlen hozzászóló volt a felirati javaslathoz, a fenntartásait megismétlő Bartal György. A név szerinti szavazás eredménye Deák javaslatának egyhangú elfogadása lett. A válaszfölirat, igaz csak négy szavazattal, a főrendi házban is többséget kapott. Ezzel a magyar országgyűlés is kinyilvánította ragaszkodását korábbi álláspontjához. Az adott pillanatban egyik fél sem kényszerült, s nem is kívánt engedni. Az álláspontok megmerevedtek.

Szakítás a balközéppel

Deák egyrészt meg akarta akadályozni az egyezkedés zsákutcába jutását, másrészt időt kívánt nyerni, mivel a fenyegető porosz-osztrák háború kimenetele lényegesen módosíthatta a kiegyező felek helyzetét. A válaszfölirat átadásának másnapján, február 28-án indítványozta a közösügyi javaslat bizottságban folytatódó tárgyalását. Deák semmit sem bízott a véletlenre a kiegyezés alapvető elemének, a közös és közös érdekű ügyek körének és kezelésének a meghatározása kapcsán: az ő javaslatára állt föl a 67-es bizottság, az annak részletes programját kidolgozó 5-ös alválasztmány és az operatív munkát végző 15-ös albizottság. Deák tagja volt mindegyiknek, és az ő ajánlására lett a bizottság és az albizottság elnöke a hívei közé tartozó Andrássy Gyula és jegyzője a legbizalmasabb munkatársa, Csengery Antal. Perczel Istvánnak, a balközép képviselőjének indítványával szemben elérte azt is, hogy az addigi szokásoknak megfelelően a közös érdekű viszonyokat tárgyaló bizottság ülései se legyenek nyilvánosak a képviselők számára. A bizottság csak az elkészült javaslatot mutassa be a Háznak. Deák így biztosított lehetőséget arra, hogy a bizottsági tagok nézeteiket a tárgyalás folya« Kónyi, 1903.3.621. p.

62 A 9-es válaszfelirati bizottság tárgyalásairól Tisza Kálmán által készített, vázlatos jegyzeteket közli: Kónyi, 1903. 3. 618. p., és idézi: Ferenczi, 1904. 3. 106. p.

248