Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

úgy tudta legyőzni a földből új erőt merítő Anteuszt, hogy a levegőbe fölemelve halálra szorította. Deák szerint az egyik tanulság az, hogy a magyaroknak sem szabad elhagyniuk biztos támaszukat, a törvényt. A másik, hogy Herkules nem lett a győzelem által erősebb, de lehetett volna, ha összefog Anteusszal, azaz ha Ausztria összefog Magyarországgal.

Végül egy ószövetségi példázattal a népámítás leselkedő veszélyére hívta fel a Ház figyelmét. A bármi áron való kiegyezés hívei arra akarják bírni a nemzetet, hogy jogait áldozza fel rövidtávú érdekei oltárán. „Ézsau, midőn éhes volt, eladta jogait egy tál lencséért: az ígért lencsét megkapta, és mégis testvérháború lett a vége. (...) A nép, mely lemondana jogairól, hogy az ígért kedvezményeket megkapja, reményeiben csalatva, mit tenne és mit mondana? Veszélyes játék volna ez és igazságtalan".52 Az országgyűlési napló tanúsága szerint a képviselőház viharos tetszésben megnyilvánuló válasza egyértelművé tette, hogy a képviselők elsöprő többsége Deák mögött sorakozott föl.

Másnap, február 23-án Bartal és Apponyi visszavonta módosító indítványát. Deák határozott föllépése világos határvonalat húzott a pártja és a konzervatívok között. A konzervatívok egyedül maradtak politikai elképzeléseikkel, hatalomátmentő törekvéseik kudarcot vallottak. Ugyanakkor Deák, ha kellett továbbra is építhetett bécsi kapcsolataikra és támogatásukra az országgyűlésen a szélballal és a balközéppel szemben. Ez is magyarázata lehetett annak, hogy a vita végszavaként - a vitakultúra tekintetében példát adva - mondta: „Igen sokszor megtámadtuk egymás nézeteit, és megtámadtuk a nézeteket kíméletlenül, de mindig a legnagyobb tiszteletben tartva a személyt. És ez a szabad discussio. Azt hiszem, semmi hasznosabbat nem tehetünk, mintha minden személyes feleselésnek véget vetvén, ahhoz fogunk, ami a hazát jobban érdekli, s amit a közjó kíván."53

Deák érveinek hatására a képviselőház szembefordult a konzervatívokkal. A beszéd elvágott minden olyan szálat, amely a Deák-párt további engedményekre hajló politikusai és a konzervatívok között szövődhetett volna. A konzervatívok mintegy harmincfős tábora ettől kezdve jól elkülönült, szűk hatókörű csoportot alkotott, amely többé nem volt képes befolyást gyakorolni a képviselőházra. Deák vezető szerepét a magyar országgyűlésen ezek után az uralkodónak és a dualizmusra bizalmatlanul tekintő osztrák-német polgárságnak is tudomásul kellett vennie.

52 Deák Ferenc 1866. február 22-i beszédét közli: Kónyi, 1903.3. 597. p.

53 Deák Ferenc 1866. február 23-i felszólalását közli: Kónyi, 1903. 3. 599. p.

245