Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
Patthelyzet A képviselőház által elfogadott és február 26-án hitelesített álláspont szerint a kiegyezés feltétele 1848. évi törvények maradéktalan helyreállítása és a független, felelős kormány kinevezése. Csak ezek után kerülhet sor a módosítására és a koronázásra. Az uralkodó március 3-i leiratában megerősítette az 1848-as törvények (II., III. és IV. te.), úgymond, felségjogait sértő részei előzetes módosításának igényét. A nemzetőrségről szóló 1848:XXII. te. eltörlésének kívánságát pedig azzal az indokolta, hogy az elvonta a népet a békés munkától és a közbiztonságot nem erősítette, hanem inkább rombolta. Az uralkodó leiratának felolvasása közben csönd ülte meg a termet, amelyet csak néha tört meg az elégedetlenség moraja. A képviselők megütközését nem csupán a visszautasítás, hanem a rescriptum hangütése váltotta ki. A jogfolytonosság követelése kapcsán például így fogalmazott: „A jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkívüli körülmények között csakis abban látjuk lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedül a törvényhozás jogosult tényezői közreműködése mellett eszközlendő országgyűlési megállapodások alapján történjék."54 A válaszfelirat tervezetét a képviselőház ismét országgyűlési bizottság (az ún 9-es bizottság) elé utalta. A tárgyalások a betegeskedő Deák lakásán négy ülésben március elején zajlottak le az Angol Királynő Szállóban.55 Az ő sugalmazására Andrássy mint a bizottság elnöke azt indítványozta, hogy a javaslatot Deák és Csengery fogalmazza meg. A szöveget egy nap alatt megfeszített munkával készítették el március 7-én délelőtt 10 órától este 11-ig Deák lakásán. A bonyolult államjogi kérdéseket taglaló, történeti és jogi argumentumokkal alátámasztott, diplomatikus megfogalmazásokkal élő javaslat ilyen rövid idő alatt - a személyes kvalitáson túl - csak úgy készülhetett el, hogy a két politikus a már korábban kialakított munkamódszer szerint feszített ütemben is együtt tudott dolgozni. Deák a tartalmat és a szerkezetet illetően is kikérte Csengery véleményét, majd elkezdte diktálni gondolatait. A tartalom vonatkozásában Csengery javasolta a múltból vett példáknak, illetve a népképviseleti elvből fakadó felelős kormányzati rendszernek a hangsúlyozását. Utóbbival kapcsolatban Deák kijelentette: „Igazad van, mondá, én is azt hiszem, a felelős ministeri kormányzat az egyik nélkülözhetetlen föltétele a kiegyezésnek. A másik föltétel a pragmatica sanctio két szerződő félnek a paritás alapján képviseltetése a közös értekezletekben; s a harmadik, minden oly rendszer kizárása, mely szerint hazánk területén a magyar 54 Az uralkodó március 3-i leiratát közli: Kónyi, 1903. 3. 612-613. p. 55 A március 3-i királyi leiratra adandó válaszfelirati javaslat készítésére kiküldött bizottság tagja volt Andrássy Gyula (elnök), Csengery Antal (jegyző), Deák Ferenc, Apponyi György, Eötvös József, Ghyczy Kálmán, Klauzál Gábor, Szentkirályi Móric és Tisza Kálmán. Az ún. 9-es bizottság március 6- án 10-én, 11-én és 12-én tartotta üléseit. 246
