Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
opportunus magatartást ez esetben nemhogy nem dicséri, hanem támadja a konzervatív oldal. Deák sérelmezte, hogy Bartal és Apponyi a felirati javaslatban nem szereplő fogalomról, az idemnity biliről beszélt, de a konzervatív kritikára adott válasza ez esetben kimerült abban, hogy arról majd az uralkodó fog érdemben véleményt mondani. A birodalom nagyhatalmi állása elismerésének a trónbeszédben szereplő igényéről hasonlóan nyilatkozott a Ház előtt, mint korábban, a háttértárgyalások idején Andrássy Gyulának tette: a Pragmatica Sanctióban a közös védelem és az abból származó közös biztonság eszméje található meg. A nagyhatalmi állás biztosítását Magyarország egyetlen törvénye, országgyűlési irata sem említi. A birodalom egységének gondolatával kapcsolatban Deák Magyarország alkotmányos önállását és törvényes függetlenségét hangsúlyozta. A kiegyezés csakis annyiban teremt új helyzetet, hogy „amiben ezen, egyébkint különálló országoknak a közös cél, a közös érdekek tekintetéből egymással érintkezniük kell: az képezi valósággal a közös viszonyokat, vagy, mint nevezni szokták, a közös ügyeket, melyeknek meghatározása és kezelésök módjának megállapítása teendi a közöttünk és közöttük szükséges kiegyenlítésnek tárgyát."50 Deák 1861 nyarán tudta, hogy a tárgyalások fonala az uralkodói visszautasítással valójában megszakad, ezért második felirati javaslata végén további kitartásra ösztönző, a törvényesség szerinte egyedül eredményes útját ajánló szózatot intézett a nemzethez. „Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságát, melyet őseitől öröklött" - így kezdődött Deák intése akkor. Most, 1866 februárjában, a kiegyezési tárgyalások indulásakor más volt a helyzet. Az álláspontok távolsága ellenére volt esély a megegyezésre. Deák mégsem mulasztotta el, hogy kinyilvánítsa a véleményét az országgyűlés feloszlatása esetére. Ha a választásokon a kormányzati nyomás révén az uralkdó által igényelt elvárások teljesítésére kész, új összetételű országgyűlés jönne létre, akkor nem tehet egyebet, minthogy meghajol a törvényes úton meghozott döntés előtt. De ez esetben is kitart elvei mellett: „A nemzet tehet a maga jogaival, a maga állásával, ami neki tetszik; én csak azt tehetem, ami szabad; a nemzet rendelkezhetik életemmel, vagyonommal és minden tehetségemmel, de meggyőződésemmel nem."51 Deák két példázattal zárta beszédét. A görög mitológiából kölcsönzött történet Herkulesnek és Anteusznak, a föld fiának halálos viadaláról szólt. Herkules csak 50 Deák Ferenc 1866. február 22-i beszédét közli: Kónyi, 1903. 3. 594. p. 51 Uo. 596. p. Deák Ferenc már a 30-as bizottság február 5-i ülésén is ilyen értelemben nyilatkozott. Ekkor elmondott szavait így örökítette meg Tisza Kálmán: „A haza, a nemzet rendelkezhetik mindenemmel, de meggyőződésemmel nem.", illetve a következőképpen Csengery Antal: „A haza az életem, a vagyonom fölött rendelkezhetik, csak meggyőződésem felett nem." Vö. Kónyi, 1903.3.537. p. és Csengery, 1928. 44. p.! 244
