Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
van a magyar történelemben az alkotmánynak a koronázást megelőző visszaállítására eset. (I. Lipót visszaállította a Wesselényi-összeesküvés után felfüggesztett magyar alkotmányt minden megszorítás nélkül, pedig az akkor még az ellenállási záradékot is tartalmazta.) Az opportunitásról szólva végezetül kijelentette: az alkalmatlan eszköz a jogfolytonosság követelése vonatkozásában, de használandó lehet az országgyűlés későbbi, a közös ügyekről folytatott munkálatai során. Az opportinutás utóbb megfogalmazott értelmezéséhez Deák bő egy esztendővel később, 1867. március 28-án a közösügyi javaslat elfogadása mellett mondott országgyűlési összegző beszédében tért vissza: „Azt mondják tán némelyek, hogy ez az opportunitás politikája. Igenis az. Midőn arról van szó, hogy a fennálló törvényt a végrehajtó hatalom megtartsa és teljesítse, akkor az opportunitás nem irányadó, mert a jogilag meg nem változtatott törvényt szorosan meg kell tartani, de a törvények alkotásánál éppen az opportunitás az, amelyet mellőzni nem lehet. Amely törvényhozó ezt figyelembe nem veszi, üdvös, célszerű törvényt alkotni ritkán fog. Minden alkotmány, minden törvény, minden institutio az opportunitás postulátumánál fogva jött létre, és addig célszerű, míg annak megfelel. Ezt mondtam én akkor is, midőn a jelen országgyűlésen fölszólaltam azok ellenében, kik a jogfolytonosságban a törvények megtartására nézve is az opportunitás szempontjából indultak ki."47 A február 22-i beszédében a felelős kormányról, mint a Ház döntő többsége által elfogadott posztulátumról szólt. Miután újfent kijelentette, hogy a nélkül a kiegyezést megvalósítani nem lehet, a minisztérium felállításának időpontjáról értekezett. A konzervatívok javaslatukban - mint arról már volt szó - csak a 48-as törvények módosítása és a koronázás után tartották azt lehetségesnek. Ehhez kacsolódva Deák frappáns szónoki fordulattal élt: „Ami azt illeti, hogy most állít- tassék-e helyre a minisztérium, minél előbb? (...) ha lett volna kétségem, Bartal György barátom előadása eloszlatta volna azt arra nézve, hogy már most volna szükséges a kiegyenlítést nagyon előmozdítaná, ha volna felelős minisztérium."48 Megkönnyítené ugyanis a király és az országgyűlés között folytatott párbeszédet, ha a felelős minisztérium közvetítené az uralkodó kívánságait. Deák elismerte, hogy a felállítandó magyar kormány felelőssége tekintetében a javaslat eltér a jog szigorú alkalmazásától. Az országgyűlés által a kormány irányába gyakorlandó „szigorúság helyett, méltányos elnézés" tehát nem az abszolutizmus hosszú éveit követő tolerancia, hanem az átmeneti helyzetből következő kényszerűség.49 Az uralkodó által kinevezendő kormánynak az alkotmányosság teljes körű visszaállításáig is cselekednie kell. Deák megjegyezte ugyanakkor, hogy az alkotmányosság visszaállítása, a kiegyezés érdekében tett engedményt, 47 Deák 1867. március 28-i beszédét közli: Kónyi, 1903. 4.462. p. 48 Deák 1866. február 22-i beszédét közli: Kónyi, 1903. 3. 587. p. 49 Sarlós Béla az önkényuralom évei követő türelemgyakorlást emeli ki. Vö. Sarlós, 1987.135. p.! 243
