Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
Deák február 22-i beszéde A konzervatívok nyilvános támadása után Deák Ferenc felszólalását felfokozott várakozás előzte meg. Nem okozott csalódást híveinek: ahogyan 1861-ben, most is az ország jövőjét érintő nagy beszédet mondott, amely lezárta a kiegyezési tárgyalásokkal kapcsolatos nyitott kérdések egy részét is. Deák február 22-én, Apponyi után emelkedett szólásra. Beszédét a válaszfelirati javaslatba foglalt, de a módosító indítványban figyelmen kívül hagyott vagy rosszul definiált alapelvek tisztázásával kezdte. Rámutatott, hogy az 1848-as törvények átvizsgálása a királyt és a nemzetet külön-külön megillető törvénykezdeményezési jogra épül. A helyesen értelmezett törvénykezdeményezési jog szerint a nemzet választott képviselői által maga gyakorolja e jogát, ellenben az uralkodó csak felelős minisztériuma révén teheti azt meg. A felelős kormány felállítása tehát alapvető föltétele a kiegyezésnek, mert nélküle az 1848-as törvényeknek az uralkodó által igényelt módosítása nem lehetséges. Deák ezek után azon alapelvekre tért rá, amelyekre Magyarország államjoga épül. Az első alapelv az, „hogy törvényt alkotni, módosítani vagy eltörölni csak a király és nemzet egyetértésével lehet. Másik alapelve az: hogy a törvényhozó hatalomnak azon részét, mely a fejedelmet illeti, csak a koronázott magyar király gyakorolhatja. Harmadik alapelve az: hogy a király koronázás előtt köteles kiadni a koronázási hitlevelet, melyben ünnepélyesen ígéri, hogy az ország jogait, szabadságát s törvényeit szentül megtartja és másokkal is megtartatja."40 Ebből következően az alkotmány felfüggesztése egy pillanatig sem lehetett jogszerű. Jelen állapot a koronázásnak is gátja, hiszen a régi alkotmányt felfüggesztése miatt, az új törvényeket szentesítésük hiányában nem biztosíthatja a koronázási oklevél. A konzervatívoknak a jogfolytonosság elvi elismerését, de gyakorlati elvetését a képviselőkkel elfogadtatni akaró fondorkodását Deák határozottan, a gúny fegyverével is élve utasította vissza: „Nem fogom fel azoknak nézetét, kik azt mondják, hogy mivel a jogfolytonosság el van ismerve, nyugodjunk meg ebben s ne kívánjunk többet. A jog, mely nem érvényesíthető, aligha többet ér az üres szónál, s nem hiszem, hogy sok ember találkozzék, aki beérje azzal, hogy valamely tényleges jogát elismerték, de tettleg azzal élni nem engedik. Akit elzártak, nem sokat nyer vele, hogy a szabadsághoz való jogát elismerik, de szabadon nem eresztik. Akit vagyonától megfosztottak, aligha fog megnyugodni, ha jogát azon vagyonhoz elismerik, de tulajdonát vissza nem adják."41 40 Deák Ferenc 1866. február 22-i beszédét közli: Kónyi, 1903. 3. 579. p. 41 Uo. 580. p. 240
