Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
Deák a jogfolytonosságról, mint az uralkodó által a trónbeszédben elismert alkotmányos elv logikai következményéről beszélt. A törvényhozás által alkotott és szentesített törvényeket csak a törvényhozás rendes útján lehet megváltoztatni. Az így hozott törvények mindaddig érvényesek, amíg az alkotmányos törvényhozó hatalom meg nem változtatja. Az alkotmányos elvből következik tehát a jogfolytonosság feliratban követelt gyakorlati érvényesítésének az igénye. Deák a felsorakoztatott érvek után konzervatívoknak a jogfolytonossággal kapcsolatos felvetéseit - az uralkodó trónbeszédétől megkülönböztetve - maró éllel „játékszerű okoskodásokénak minősítette. Deák felszólalásában megkülönböztetett figyelmet fordított az opportunitás politikájára.42 „Nem lehet, uraim, hogy az annyiszor emlegetett opportunitás- ra nézve ki ne mondjam nézeteimet; hisz úgy látszik, hogy minden mozgalmas, nehezebb, komolyabb időknek megvannak jelszavai, s úgy látszik, hogy ezen országgyűlés jelszava az opportunitás."43 A konzervatívok az opportunus magatartáson a célszerűséget, ez esetben a gyakorlatilag kivihető politikai magatartást értették, amely a képviselők egy részében is kedvező visszhangra talált. Deák a jogfolytonosságról zajló bizottsági, majd képviselőházi vitában a jog elveit az opportunitás princípiuma elé helyezte. Egyrészt arra törekedett, hogy bebizonyítsa: a felirati javaslatba foglaltak nem szegülnek mereven szembe az uralkodó alkotmányos jogigényeivel. Másrészt elvetette Bartal azon álláspontját, hogy a jogfolytonosságot képviselve olyan teret kell találni, amely egyszerre megfelel a restitutio in integrum eszméjének és az opportunitás politikájának. Deák kiemelte a trónbeszédből a „lehetetlenség" fogalmát, majd szembeállította a felirati javaslatnak a „politikai lehetetlenséget nem kívánunk" gondolatával. Hangsúlyozta, hogy amíg a konzervatívok az alkotmány visszaállításának trónbeszédbe foglalt lehetetlenségéről beszélnek, addig a javaslat a jogfolytonosság igénye mellett a birodalom biztonságának, az uralkodó törvényes jogainak és a Lajtán túli országok igényeinek méltánylását mondja ki. Az opportunitásról általában szólva Deák kifejtette, hogy annak az új törvények alkotásakor van létjogosultsága: „ott azt kell tekintetbe venni, vajon oppor- tun-e az alkotandó törvény vagy sem? Megfelel-e a nemzet kívánalmainak, az állam szükségének, előbbre viszi-e a nemzet felvirágzását?"44 Más a helyzet a 42 A kor embere az opportunitás fogalmával egyfelől az engedményekre épülő magatartást írta le. A határozatiak például a húsvéti cikk és a májusi program megjelenése után 1865-ben Deákot és híveit az „opportunitás emberei"-nek gúnyolták. Vö. Kónyi, 1903. 3.497. p. Másfelől, a jog oldaláról közelítve, az opportunitást politika magatartásként is értelmezték: a politikai célszerűség, a körülményekből fakadó kényszerűség diktálta cselekvésként. (Az opportunitás elvének lényege a korabeli jogi irodalom szerint: a vádhatóság a büntetendő cselekmények miatt csak akkor járjon el, ha közérdekben áll, ha célszerű. Vö. Magyar jogi lexikon. V. köt. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1904. 240-241., 708. p.) 43 Deák 1866. február 22-i beszédét közli: Kónyi, 1903.3.582. p. «Uo. 583. p. 241
