Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

szélésen a többség bírálta Deák politikáját. Andrássy, Eötvös, Gorove és Lónyay is attól tartott, hogy a nagyhatalmi állás melletti megnyilatkozás nélkül nincs esély a kiegyezésre. Egyes vélemények szerint Deák veszélybe sodorta a kibékülést, mert a magyar nemzeti politikát nem fogadják el Bécsben és nem értik a nagyvilágban. „Vannak az előbbi balközépen - az 1861-diki határozati pártban - kik a legnagyobb elragadtatással szólanak Deák Ferenc fölirati javaslatáról, pl. hogy mást ne említsek, Nyáry, s vannak a legszorosabb Deák-pártban, kik csak belenyugodtak, s némi részben elég kelletlenül is, mert veszélyeztetve látják általa a mindenek fölött óhajtott kibékülést, s csak Deák tekintélye, személyisége, s viszonyuk hozzá tartóztatja őket vissza, hogy ellene szóljanak."34 Az elégedetlenkedők nem érezték elég erősnek magukat ahhoz, hogy nyíltan szembeforduljanak az ország politikai közvéleményének bizalmát élvező Deákkal. Úgy határoztak, hogy az országgyűlési vitában nem lépnek föl a felirati javaslattal szemben. így kívánták megőrizni az egység látszatát a konzervatívok irányában, illetve nem akartak okot adni arra, hogy Deák a balközép felé közeledjen.

A január vége óta ismét Pest-Budán tartózkodó Ferenc József is csalódását fejezte ki Deák szerinte 1865 tavaszához képest megváltozott álláspontja miatt. A magyar konzervatív politikusokkal folytatott megbeszélései után, február 11-i keltezéssel a következőket írta Belcredi államminisztemek: „Minthogy Deákkal, határozott meggyőződésem szerint, nincs mit csinálni, arra kell törekedni, hogy az alsóházban találjunk embereket, akiknek van belátásuk, s elég bátorságuk is, az elméleti törvényesség deáki körét áttörni és felemelkedni valamiféle gyakorlati államférfiúi felfogás álláspontjára. Ha jól fogjuk meg a dolgot, bizonyára sikerülni fog, mert máris mutatkoznak a deáki nimbusz igájából szabadulásnak jelei. Ezeket az embereket ide, a kormány álláspontjára kell átvezetni és meggyőzni őket Ausztria létfeltételeiről."35 A főrendiház ugyan Szécsen Antal gróf vezetésével külön föliratban válaszolt az uralkodó trónbeszédére, de a császár rosszul számított: ha voltak is olyanok, akik a minden áron való kiegyezést szorgalmazták, nem szegülhettek szembe a Deák mögött felsorakozó többség akaratával.

34 A közelebbről meg nem nevezett, „így nem lesz kibékülés!" felkiáltással élő Deák-párti politikus szavait Szász Károly örökítette meg 1866. február 12-i naplóbejegyzésében. Szász K., 1866-67.125. p.

35 A császár Belcredihez írott, Deák politikai magatartását bíráló két levelét közli: Komjáthy Miklós: Ferenc József a „perfid" Deák Ferencről. In Tanulmányok Deák Ferencről. Zalai Gyűjtemény 5. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1976.337-348. p. A porosz követ úgy látta, hogy a bécsi közhangulat szerint a magyarországi politikai ugyanarra az útra lépett, mint 1861-ben. A porosz követ 1866. február 7-i megjegyzésére lásd Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Bp. 1910. 237. p.

236