Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
lést, mialatt javaslat készülne a 48 eránt teendő változtatásokról. A ministerium egy provisorius adót megszavaztatna, és a télen kiegyenlítvén a kiegyenlítendők, lehetne koronázás."17 Apponyi elképzelése szerint tehát a jogfolytonosság elismerése és a felelős magyar kormány kinevezése megelőzné a 48-as törvények módosítását és a koronázást, ami egybecsengett a Deák által képviselt tárgyalási menetrenddel. Arra a kérdésre, hogy Apponyi az áprilisi törvények közül melyeket tart módosítandónak, az 1863 elején az uralkodó kérésére kidolgozott, Apponyi nevével összeforrt memorandum ad választ. A gróf kérésére Deák által for- mulázva A Pesti Naplóban 1862. december 4-én szűkszavú tudósítás jelent meg: „gr. Apponyi György országbíró ő excellenciája megyen fel Bécsbe a kiegyenlítés ügyében. Vajha e kiegyenlítés az 1848-iki törvények alapján és az országgyűlési feliratok szellemében mielőbb létrejöhetne!" Csengery Antal bátyjának az év utolsó napján írott levelében Apponyi útjáról, mint a legfontosabb politikai hírről számolt be, de illúziókat nem táplálva megjegyezte: „Most aligha van kilátásunk, bár Apponyi - a vérmes reményű, - mindég remél." Február elején a kiszivárgó hírek alapján pedig a következőről tudósította testvérét: „Azt írtam, hogy Apponyi és Ürményi 48-iki ministeriumot sürgetnek, mely aztán az országgyűlésig felelősség terhe alatt vinné a dolgokat, formulázva, amit formulázni szükségesnek tart. Deák e nézetet helyesli."18 Apponyi György az örökös tartományok és Magyarország jövendőbeli közjogi viszonyát vázoló tervezet elkészítésébe 1862-1863 fordulóján az uralkodó hozzájárulásával bevonhatta konzervatív eszmetársait is: Mailáth Györgyöt, Sennyey Pál bárót és Ürményi Józsefet.19 A konzervatívok Apponyi vezetésével levonták a tanulságot az Októberi Diploma általános elutasításából, illetve az 1861. évi országgyűlés történéseiből, vagyis abból, hogy a magyar politikai vezető réteg elsöprő többsége és a politizáló magyar közvélemény ragaszkodik az 1848-as vívmányokhoz. A memorandum a Pragmatica Sanctiora hivatkozva akarta összehangolni a korona kívánalmait és a monarchia nagyhatalmi állását Magyarország történeti-politikai jogaival. E hármas célt - a dinasztia, a birodalom és Magyar- ország érdekeinek kielégítését - az „egyenjogú dualizmus" elve alapján lehet elérni. A kettős monarchiának lennének közös ügyei, úgy mint a hadügy, a kül- ügy, a kereskedelemügy, illetve az ezekkel összefüggő pénzügy. Az uralkodó a hadügy és a külügy terén megőrizné felségjogait. A közös ügyeket az ausztriai parlament és a magyar országgyűlés által választott, állandó és egyenlő számú (paritás elve) tagokból álló delegációk tárgyalnák. A közös minisztereket az ural17Lónyay Menyhért naplója 1860-1861. Szerk. Deák Ágnes. Századvég Kiadó. Bp. 2004. 330. p. 18 Csengery Antal levele bátyjának. Pest, 1862. december 31. és 1863. február 9. Csengery, 1928.488- 489. p. '9 Az Apponyi-féle 1863. évi emlékiratot közli: Kónyi, 1903.3.302-315. p. Apponyi György gróf (1808- 1899) bár hosszú életet ért meg, de a kiegyezés után visszavonult a közélettől. 230
