Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

kodó nevezné ki, és a birodalmi pénzügyminiszter, a kereskedelmi miniszter a delegációknak tartozna felelősséggel. Fölvetették a gazdasági közösség gondolatát, amely az ipar-, a kereskedelem-, a vám-, a közlekedésügyre és a posta- és távíróhálózatra vonatkozna. Magyarország részt vállalna a birodalom államadósságából is.

Javaslatot tettek a kiegyezés menetére: a jogfolytonosság elismerésével állíttassák vissza Magyarország területi integritása és a felelős minisztérium, majd hívják össze az országgyűlést az 1848. évi szabályozásnak megfelelően. Ezt követően kerülne sor a 48-as törvényeknek az uralkodó felségjogait - Apponyiék szerint - sértő országgyűlési módosítására.20 A módosítások után következne a kiegyezési törvény előkészítése, majd Ferenc József magyar királlyá koronázása és a törvények szentesítése. A jogfolytonosságról szólva kijelentették: „E nézetek Magyarországon politikai credóvá lettek, amelyekhez a megmérhetetlen többség olyan szívóssággal ragaszkodik, hogy a magyar minisztérium kinevezése és a magyar korona országai területi épségének helyreállítása nélkül őszinte kiegyezés hiába kíséreltetnék meg."21 Az emlékiratot az uralkodó 1863 februárjában félredobta, és Apponyit nem sokkal később fölmentette országbírói hivatalából. Apponyiék ugyanakkor eljuttatták a nyilvánosságra nem hozott, bizalmas tervezet egy példányát Deák Ferenchez. A konzervatív politikusok ugyanis 1861-től (kényszerűen) Deákban és követőiben látták azt a politikai erőt, amely képes lesz az örökös tartományok és Magyarország közjogi viszonyát az általuk is pártolt berendezkedés szerint az országgyűlésen keresztülvinni.

1863-ban Apponyi, az „utolsó októberi férfiú" is elveszítette Ferenc József bizalmát, mert az uralkodó végül a Februári Pátensbe foglalt, Anton Schmerling államminiszter által képviselt korlátozottan alkotmányos centralista politika folytatása mellett döntött.22 Apponyi nem fordított hátat a közéletnek: 1864 novemberében Sennyey Pállal német nyelvű lapot indított Bécsben, Die Debatte und Wiener Lloyd címmel. Az újságban a schmerlingi politikát, a jogeljátszás elméletet támadó cikkek jelentek meg. Mint ismert, 1865 tavaszán ebben a lapban látott napvilágot az a Deák Ferenc által sugallt cikksorozat, amely nyilvánosságra hozta Deáknak a dualista berendezkedéssel, a közös ügyekkel kapcsolatos nézeteit. Deák ún. májusi programja hasonlít, egyes pontokon pedig megegyezik az Apponyi-féle

20 Ennek során eltörölnék a nádor kivételes jogait (fölvetik a nádori méltóság esetleges megszüntetését is), az uralkodó csorbítatlanul gyakorolhatná kinevezési jogát, a költségvetés elfogadásától függetlenül az uralkodó föloszlathatná az országgyűlést és küktatnák a nemzetőrségről szóló törvénycikket.

21 Kónyi, 1903.3. 313. p.

22 Apponyi korábban benyújtott lemondásának elfogadására az adott ürügyet, hogy jelen volt azon az ünnepségen, amikor átadták Deák Ferencnek az országgyűlés fényképes emlékalbumát. „Benső meggyőződésem, hogy egész eljárásod olyan volt, mint jellemed: tiszta és correct minden tekintetben" - írta a kialakult helyzetet kommentálva Deák Apponyihoz intézett 1863. április 11-én, Pesten kelt levelében. A levelet közli: Kónyi, 1903. 3. 324-325. p.

231