Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
elvégezzük a felséggel; az őket is, minket is illetőket velők s a felséggel."14 Appo- nyi a felelősségvállalás ürügyén valójában a nagyhatalmi állás, s valamiképpen a birodalmi alkotmányosság gondolatát is be akarta emelni a feliratba. A balközép politikusai is érzékelték a veszélyt: Tisza és Ghyczy hozzászólásában kiemelte, hogy a módosítással alapvetően más, számukra elfogadhatatlan hangsúlyt kapna a válaszfelirat. A nagyhatalmi állás kimondását szorgalmazó Deák-párti politikusok viszont hallgattak. Nem sorakoztak ugyan föl a konzervatívok javaslata mögé, de nem is szálltak vitába azzal. Egyedül Kemény Zsigmond utasította azt határozottan vissza, és Apponyi indítványáról (az utolsó ülésnapon, február 6-án) egyenesen azt mondta, hogy abban az Októberi Diploma eszméje kísért. Kemény szerint a közös ügyekről lehet tárgyalni, mert az a pártok által eldöntendő politikai kérdésnek minősül, de az 1848-ban kivívott népképviseleti rendszer és a felelős minisztérium feladásáról nem, mert az a liberalizmus eszmeiségével függ össze. A rendiség és a dicasterium visszaállítása, múlt felé történő elfogadhatatlan visszalépés lenne, amely a liberális párt erkölcsi halálát jelentené.15 Február 5-én tárgyalták meg a válaszfelirati javaslat addig még nem érintett szakaszait. Apponyi György felszólalásában amellett érvelt, hogy a tervezet harmincegyedik bekezdésében szerepeljenek az uralkodói trónbeszédben igényelt, a kiegyezés előfeltételeit jelentő kívánságok. Az 1848-as törvények előzetes korrekcióját indítványozta, amelyet a koronázás követne. „Ő felsége az 1848-iki törvényekben levő hiányt, a változott viszonyokat tekintve: revisiót sürget, hogy az alkotmányt visszaállíttassa s magát megkoronáztassa. A fölirat pedig előbb az 1848-iki törvények visszaállítását kívánja, melynek előleges vizsgálat nélküli visz- szaállítását ő felsége lehetetlennek mondja. Ki nem egyeztethető föltétel. Az alkotmány gyakorlati visszaszerzésével ne állítsuk szembe a merev jogfolytonosságot."16 Apponyi lemondott volna tehát a felirati javaslatban megfogalmazott előfeltételek közül a jogfolytonosság elismerésének, a felelős magyar minisztérium felállításának és a törvényhatóságok teljes körű helyreállításának követeléséről. Apponyitól sem volt idegen a jogfolytonosság gondolata, sőt a felelős minisztérium felállításának elsődlegessége sem. Lónyay Menyhért naplója szerint 1861 augusztusában, az akkor országbírói méltóságot viselő konzervatív politikus az országgyűlés feloszlatásakor is látott reményt az uralkodó és a magyar törvény- hozás közötti tárgyalások folytatására. A császárral szóban és írásba is közölt javaslatában a megegyezés menetét a következőkben foglalta össze: „Elismerve 1848-at, kinevezni a magyar ministeriumot, prorogálni 3 hóra az országgyű14 A 30-as bizottság tárgyalásairól Tisza Kálmán jegyzeteit közli: Kónyi, 1903. 3. 528. p. 15 Kemény Zsigmond 1866. február 6-i bizottsági felszólalását közli Lónyay és Tisza jegyzetei alapján: Kónyi, 1903.3.518-519., 538-539. p. és Csengery, 1928.45. p. 16 A 30-as bizottság tárgyalásairól: Csengery, 1928. 43. p. 229
