Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
(január 31-én, február 3-án, 5-én és 6-án), a munka befejezéséig titoktartást fogadva vitatta meg Deák tervezetét a Magyar Tudományos Akadémiának a Teleki-palota harmadik emeletén lévő termében. A január 31-én felolvasott, majd a bizottság tagjai számára kőnyomatos sokszorosítással írásban is átadott fogalmazványt a konzervatívok alapjaiban támadták meg. Apponyi György gróf február 3-án a tervezet három pontjához fűzött módosítást. A harmadik bekezdésébe foglaltak kapcsán annak kimondását indítványozta, hogy a magyar országgyűlés vállaljon felelősséget a Habsburg-birodalom egészének állapotára és alkotmányosságára nézve is. A tizennegyedik szakaszban pedig nem szükséges kimondani a Pragmatica Sanctio életbeléptetésének igényét, mert szerinte az érvényben van. Végül a huszonkilencedik bekezdésből ejteni kell az Októberi Diplomát és a Februári Pátenst kategorikusan elutasító részt. Azokra, Apponyi szerint, különben sem a feliratban, hanem a közös viszonyok tárgyalásakor kell majd kitérni. Deák utóbbi két kérdésre ekkor röviden válaszolt: csak jogilag van érvényben a Pragmatica Sanctio és Magyarország többi törvénye is, gyakorlatilag nincsen. A rendeleti úton kiadott két birodalmi alkotmányról pedig a trónbeszéd tett említést, ezért kellett arra választ adni. Az Októberi Diplomára és a Februári Pátensre a felelet nem lehet más, mint az egyértelmű elutasítás. Apponyi észrevételei közül ekkor az a részleteit illetően nem tisztázott javaslat váltotta ki a legnagyobb vitát, hogy a magyar országgyűlés az intézkedéseiből fakadó következményekért a birodalom irányában (nagyhatalmi állása, általános alkotmányossága tekintetében) is vállaljon felelősséget. Apponyi a bizottsági vita során több alkalommal is homályos javaslata indoklására kényszerült. A kezdeményezési jog körül folytatott disputa alkalmával fogalmazott a legvilágosabban: „Formális initiativa a birodalmi ügyek rendezésére nem illet, mert ez által kisodortatnánk a törvényes állásunkból; de reális initiativa van, mert más népek alkotmányos léte és a birodalom jövője is attól függ, mint teljesítjük mi feladatunkat."13 Deák elutasította azt a felfogást, hogy Magyarország kezében lenne a birodalom sorsa, s dolga lenne a birodalom reconstituálása, a Lajtán túli országok alkotmányosságába való beleszólás. Kijelentette, hogy a magyar országgyűlés feladata csak a nemzet és az uralkodó közötti megegyezés és a fejedelem többi országaihoz fűződő viszony tisztázása lehet. „Első dolog, hogy tisztázzuk viszonyainkat azokban, mik csak a nemzetet és a királyt, második, hogy azokban, mik a fejedelem többi országait is illetik. Az első csak reánk tartozik; a második tartozik reájuk is, de mi abban nem kezdeményezhetünk; amikben e két dolog érintkezik, ezekben közösen kell megállapodnunk. (...) ami tisztán a mi dolgunk, azt 13 A 30-as bizottság tárgyalásairól: Csengery, 1928.42. p. 228
