Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

rássy remélte. A január 29-én az Angol Királynő Szállóban folytatódó értekezleten Deák híveinek túlzott engedékenységét a balközép politikusai segítségével hárította el.10 Egykorúan még az a politikai kombináció is fölmerült, hogy a két nagy politikai tömörülés megszabadulva radikálisaitól Deák vezetésével egy párttá egyesül. A bizottság tárgyalásairól, a bizalmas megbeszélésekről kiszivárgó hírekre alapozva írta Szász Károly: „S ha be nem nézhettem az akadémia képes termébe, - a követi körben s a másik kaszinóban s az Angol királyné ebédlő asztalainál napról napra látom, hogy Deákék és Tiszáék közt soha sem volt oly entente cordiale mint e napokban."11

De nem csak a balközép támogatása volt az egyedüli eszköz, amellyel Deák élhetett. A vitában Deák politikai céljai elérésére most a szándékait keresztező párthíveivel fordította szembe a törvényekhez való szoros ragaszkodás 1861-ben is alkalmazott fegyverét. A pártközi értekezleten utolsóként szólva kifejtette, hogy a közös biztonság igen, de a nagyhatalmi állás nem következik a Pragmatica Sanc- tióból.12 Andrássy és támogatói Deák tántoríthatatlanságát látva elálltak a javaslat bizottság elé terjesztésétől. Tudták, hogy Deák ellenében nincs esélyük a módosító javaslat elfogadtatására.

A 30-as bizottság munkája

A válaszfelirati javaslat kidolgozására létrehozott bizottság január 31. és február 6. között tartotta üléseit. Deák javaslatára a bizottság elnökévé Andrássy Gyulát, jegyzőjévé Csengery Antalt választották meg. A bizottság vitáját nem rögzítette gyorsíró, ezért az ott elhangzottakat a jegyzőnek, illetve a bizottság két tagjának, Lónyay Menyhértnek és Tisza Kálmánnak jegyzeteiből rekonstruálhatjuk. Csengerynek a tanácskozások idején készített vázlatai kidolgozatlanok maradtak és töredékesek. A Deák által elmondottakból a legtöbbet Tisza feljegyzései őrizték meg, de Tisza csak hetekkel később és az elhangzottakhoz képest rövidítve öntötte formába az üléseken készített vázlatait. A bizottság négy ülésben

10 Az 1866. január 28-29-i megbeszélésről: Ferenczi, 1904.3.56-57. p., Kónyi, 1903.3.507., 563-565. p., Sarlós, 1987.130-138. p.

11 Szász Károly 1866. február 4-i naplóbejegyzése. Szász K., 1866-67. 114. p.

12 Hanák Péter megállapítása szerint a Pragmatica Sanctio az országgyűlés megnyitását követően politikai bibliává lett: Deák „védelmezte az udvar és a konzervatívok szűkkeblű, taktikátlanul reáluniót hirdető és a negyvennyolcasok laza perszonálunióhoz ragaszkodó értelmezése, sőt olykor saját párthíveinek „birodalmi" beállítottsága ellenében is." Vö. Hanák Péter: Deák és a kiegyezés közjogi megalapozása. (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése). In Tanulmányok Deák Ferencről. Zalai Gyűjtemény 5. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1976.329. p. (A továbbiakban: Hanák, 1976.) A tanulmány új kiadása: Hanák Péter: 1867 - európai térben és időben. Válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Somogyi Éva. História, MTA Történettudományi Intézete. Bp. 2001.

227