Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

séged és a nemzet kölcsönös egyetértéssel megállapítanak, azok lesznek majd a törvényesen végbement koronázás után királyi szentesítéssel megerősítendők." A módosítások iránya és mértéke mindebből nem derül ki, csak a módja; a nemzet és az uralkodó - felelős kormánya révén - egyaránt kezdeményezheti azt, s ez akár a tiszta perszonálunió irányában is mozgathatja a folyamatot.

Deák határozottan ismétli meg ugyanakkor, hogy reálunió nem volt a birodalom két fele közt, a közösséget kizárólag a fejedelem személye létesített, s az ún. közös viszonyok a perszonálunióban kizárólag a felségjogok révén keletkeztek: „Vannak hazánkban is oly fejedelmi jogok, miket magára a király személyére ruházott az alkotmány. Mivel pedig a magyar király egyszersmind az örökös tartományoknak is fejedelme, természetes, hogy az ily jogokat mind Magyarországra, mind a többi tartományokra nézve ugyanazon fejedelem gyakorolja. De ebből szoroabb reál-uniót következtetni nem lehet." A felirat konkretizálja is ezeket, ismétli, hogy a külügyeket a régebbi és az áprilisi törvények szerint is magyar befolyás mellett kell az uralkodónak intézni. Deák nem csupán az áprilisi törvények érvényéért áll ki, hanem - az első felirati vita eredményeit is beépítve - a hadügyek vonatkozásban a '48 nyári állapotok felé túl is lép azon. Szokása szerint régi törvényekre hivatkozva, de lényegében a hadsereg szétválasztására, sőt a nádor kiterjedt alkirályi jogkörére utal: „Régiebb törvényeink is aziránt is világosan rendelkeznek, hogy az idegen katonaság Magyarországból eltávolíttassák, a magyar katonaság visszahozassék, a magyar várakban magyar parancsnokok alkalmaztassanak, a magyar hadak főkapitánysága az ország nádorát [tehát ne az uralkodót, s ne valamilyen birodalmi minisztériumot] illesse."74

S ha a módosítások felvetésében egyezkedési szándékot feltételezhetnénk is '48 rovására, a másik oldalon ismét előkerül a forradalom emlegetése is: „Kény- szerített egység nem teszi erőssé a birodalmat. Az egyes országoknak sértett önérzete s a kényszerítésből származott keserűség szétválási, sőt talán végelszakadási vágyakat ébresztenek, s emiatt a birodalom akkor lesz majd leggyöngébb, midőn összes erejére s népének egész lelkesedésére legtöbb szüksége volna. Amely birodalom egységét csak fegyveres erővel lehet fenntartani, annak nagyhatalmi állása felette kétséges, s a veszélynek órájában éppen nem biztos."

Deák, megszabadulva a szakítás felelősségének terhétől, tőle szokatlan eszközöket is alkalmazni mer az arrogáns hatalommal szemben. Kíméletlenül kihasználja érvelésének hibáit: így a hatalomnak a leirat által hivatkozott törvényekre támaszkodó érvelését visszaverve az 1741-es országgyűlést felidézve külön is rámutat a hatalom érvelésének morális tarthatatlanságára: „midőn [a nemzet] a veszély óráiban fejedelme által felszólítva sietett megmenteni a hazát, s megvédeni királyának jogait s érdekeit, bizonyosan nem sejtette, hogy jöhet oly idő mi74 Deák Ágnes - Molnár András: I. m., 2001. 656. p.

218