Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben
dőn törvényes önállásának tettleges felforgatásával ősi alkotmány helyett idegen alkotmányt akarnak reá octroy ózni, [...] és a hatalom mindezen lépéseinek igazolására éppen azon tényeket hozzák majd fel melyek hazafiúi hű teljesítéséből származtak, azon tényeket, melyek által bebizonyította a nemzet, hogy törvényes jogait a király és haza érdekében tudja gyakorolni". 1741 tehát éppen azt bizonyítja, hogy a magyar különállás nem veszélyezteti a birodalmat.75 Helyenként egyenesen gúnyossá válik a hangja, mint pl. amikor Ferenc József eljárásának önellentmondásait feszegeti: „Módosítani vagy megszüntetni csak fennálló törvényt lehet; Felséged pedig az [általa érvényesnek el sem ismert] 1848- diki törvények módosítására, s illetőleg megszüntetésére szólítja fel az ország- gyűlést. Ha azon törvények jogilag sem állanak fenn, a módosítás vagy megszüntetés lehetetlen, vagy legalább felesleges volna; ha pedig jogilag fennállanak ... végre is kell hajtatniuk." Amikor visszautasítja azt az állítást is, hogy a '48-as törvények zavarták volna meg a birodalom rendjét, visszafordítva az érvelést, a zavarokért a felelősséget Ferenc Józsefre hárítja; a tiszteletteljes hang ellenére a tapintat és mérséklet kifejezésébe öltöztetett vád és gúny nem is nagyon rejtett: „Ami pedig a legmagasabb királyi leiratban megemlített rázkódtatásokat illeti, engedje Felséged tisztelettel megjegyeznünk, hogy azokat nem az 1848-diki törvények okozták, hanem azon törvényeknek meg nem tartása, és azon akadályok, mik a törvények végrehajtását gátolták. Mi módon alakultak ezen akadályok, azt- nem akarván a múlt idők fájdalmas emlékeit felidézni, Felséged legmagasabb személye iránti mély tiszteletből elhallgatjuk."76 Ismét máskor, mint láttuk, a fenyegetést lehet kihallani szavaiból, mint amikor- a pestvárosi felirathoz hasonlóan - végelszakadási vágyak felkorbácsolásával vádolja a birodalmat, vagy amikor a pragmatica sanctio kölcsnös kötelezettségeit emlegetve felhívja Ferenc József figyelmét, hogy magatartásával az alapszerződést és így saját trónját veszélyezteti. A passzív ellenállás méltósága mellett burkolt fenygetést tartalmaz az a megjegyzése is, hogy az ideiglenes félabszolutizmus viszonyai miatt „csak egyesek erélyének s a várni és tűrni tudó nép józan higgadtságának lehet tulajdonítani, hogy az ország az anarchia veszélyeibe nem sodortatik." A felirat a helytállást kifejező veretes szavakkal zárul: „Fajdalmommal látjuk, hogy Felséged a legmagasabb királyi leirat által minden kölcsönös értekezletet lehetetlenné tett, s azoknak fonalát végképp elszakasztotta. A legmagasabb királyi leirat nem áll a magyar alkotmány alapján. ... Mély sajnálattal mondjuk ki tehát, hogy a legmagasabb királyi leirat folytán kénytelenek vagyunk mi is az országgyűlési értekezletek fonalát megszakasztottnak tekinteni. Lehet, hogy nehéz 75 Kónyi III. 232-233. p. 76 Kónyi in. 254-255., 239. p. Sarlós: I. m. 72-73. p. Hanák: I. m. 2001. 90-91. p. 219
