Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Ha volt is Deákban bizonytalanság az egyezkedés szükségességével kapcsolatban, a helyzetet az udvar másodszor is feloldotta. A leiratban kifejeződő merev magatartásával, a 48-as törvények és a pragmatica sanctio deáki perszonáluniós értelmezésének elutasításával a birodalom vezetése ismét olyan helyzetet alakított ki, amelyben csak egyetlen magatartás volt Deák számára vállalható: a törvényes jogokhoz ragaszkodás, amelletti kitartás és helytállás. Ismét felszabadult a döntő, egyezkedést vagy szakítást kezdeményező szó kimondásának kényszere alól, kétségek, a következmények latolgatása nélkül nyilatkozhatott. S a külső sikernek, a közvélemény feléje fordulásának is itt kereshető talán egy másik tényezője. Deák személyes válsága és magára találása egyben sokakban lejátszódó társadalomlélektani folyamatot is jelez. Szilágyi Virgil 1861 augusztusában így jellemezte Deákot - vagy inkább a nemzetet?: „Deák hű kinyomata a jelen igen nehéz helyzetnek. A nemzet óhajt és vágyik szabad lenni, de érzi tehetetlenségét, nem rendelkezik oly eszközökkel, melyek nagy erő kifejtésére szükségesek; kockáztatni semmit sem akarna, s teli aggályokkal tekint a jövőbe, még csak igazán lelkesedni sem képes. Mindez személyesítve van Deák egyéniségében, s azért ő a helyzet embere."72 Ahogyan az év elejének elbizonytalanodó Deákja az emigrációtól sokat váró, de kezdeményezni mégsem merő közérzületre emlékeztet, úgy 1861 augusztusának harcosan jogvédő Deákja az alkotmányát ekkor még - más lehetőség híján - minden vonatkozásban, teljes terjedelmében öntudatosan védő nemzet önképére.

Az önállósághoz ragaszkodás és tűrés programja. A második felirat

Az elutasító leirat után, ha lett volna is ilyen szándék, nem volt értelme többé engedményeken gondolkodni. S valóban a második feliratban73 hangneme sokkal keményebb a korábbinál. Deák beszél ugyan az alkotmány módosításának lehetőségéről, de nem egyértelműen: „Az 1848-diki törvényeknek rendeletéi között vannak egyes pontok, miket... mi magunk is óhajtunk célszerűbben átalakítani s határozottabban kifejteni. Ezekre vonatkozó javaslatainkat azonban csak akkor terjeszthetjük Felséged elé, ha országgyűlésünk a törvények értelmében kiegészítve lesz ... Ha pedig Felséged kívánja a törvények bármi részbeni megváltoztatását, a kiegészített országgyűlés mindazon javaslatokat, miket erre vonatkozólag Felséged felelős magyar minisztériuma előadand, tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodását Felséged elé fogja terjeszteni. Amiket azután ... Fel72 Szilágyi Virgil Kossuthnak, Pest, 1861. augusztus 16. Kossuth Lajos: Irataim... III. Bp., 1882. 658- 659. p.

^Kónyi III. 220-272. p.

217