Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

és jogait nem sérti. A többség nem merve vállalni a szakítást, erre Deák eredeti javaslatát terjesztette fel.

Az álláspontok tisztázódása

A válasz érkeztéig Deák egyes vélemények szerint nem állapodott meg az első feliratban kifejtett álláspontjánál. A konzervatívok levelezése azt sugallja, hogy az adósság vállalásával már fel is adta a perszonálunió érvényesítését, s volt köztük, aki az országgyűlés egyezkedő deputációját várta a birodalmi parlamenthez. Dessewffy Emil egyenesen a majdani közösügyes megoldást értette Deák utalásai mögé. Úgy vélte, talán elfogadná a birodalmi és országos pénzügyek elkülönítésével, valamint a haderő feletti igazgatás felségjoggá nyilvánításával ez ügyek birodalmi központosítását, az esetenkénti érintkezés technikai megoldásának keresésében pedig állandó megbízottak kiküldésével a közösség állandó és intézményes működtetésének formáit keresi. Ennek a megoldásnak azonban csak az ellenpárt legyőzésével lehet a politikai feltételeit megteremteni, s a parancsolóan '48-as közhangulat miatt az engedményekre irányuló szándékot kinyilvánítani nem lehetett.69

Mivel e megoldás erősen emlékeztet arra, amely felé a bukás szélén álló „októberi férfiak" kiutat kerestek, könnyen lehet, hogy Deák személyét, tekintélyét akarták arra használni, hogy egy ilyen megoldással mentsék koncepciójuk és befolyásuk romjait. Valójában Deák éppen nem tűnik eltökéltnek egy ilyen kiegyezés irányában.70 Mint láttuk, s mint második felirata igazolja, legalább annyira kész volt éppen a hadügyek tekintetében '48 perszonáluniós - tehát 48 betűjén túlmenő - értelmezésére, sőt hamarosan ennél is radikálisabb irányú nyitottságnak adja jelét. Deák ugyanis egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy a másik oldalon, az udvarnál, a birodalmi kormányzatnál akár perszonáluniós, de akár egyezkedő politikája nyitott kapukat talál; így viszont felesleges lett volna bármilyen engedményen gondolkodni, amíg az udvar nem nyilatkozik. Amit a felirat fogadtatásától várni lehetett szintén nem bíztatta. Az ottani egyezkedési készség hiányára utaltak a Ghyczy házelnöktől hallható reagálások, a birodalmi tanács és kormány állásfoglalása is. S emlékezhetünk Deáknak az udvar iránti bizalom elvesztésére vonatkozó februári szavaira is.71

69 Szabad György: I. m., 1967. 569-571. p.

70 Deák Ágens - Molnár András: Deák Ferenc. Budapest, 2003.117. p., Hanák Péter: I. m. 2001. 88- 90. p. Takács Péter: I. m. 135-136. p.

71 A Deák köréhez tartozóknak leirat kedvező tartalmára vonatkozó kétségeire Lónyay Menyhért naplója. 278-279., és 282-283. p. (1861. július 17-i és 20-i bejegyzés)

216