Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben
gyalással vezet út. A szoros törvényességhez ragaszkodás a trónváltás ügyében az örökösödési törvény sérelmével járna: V. Ferdinánd formahiányos lemondása ellenére immár valóban nem uralkodó, a pragmatica sanctio értelmében az más nem lehet, mint az örökös tartományoké, tehát Ferenc József. Ővele, (a magyar közjogi szempontból csak „trónörökössel") kell a kapcsolatot felvenni, akinek egyben az alkotmány helyreállítása is a hatalmában áll. Ehhez a koronázatlan örököshöz lehet felírást intézni, amelyben a törvényes koronáztatás feltételeit is ki lehet fejteni. Mivel a határozat csak a képviselőket kötelezi és változtatható is, továbbá megrekedt, nem pedig el sem kezdett értekezleteket zár le, csak a ház tagjainak szólna, viszont a ház a hatalomnak kívánja jogos kívánatait tudtára adni. A felirat kérelmi hangja nem megalázkodás, csak puszta udvariassági formula, amely a legszabadabb alkotmányos országokban is szokásos, alkalmazása így nem jogfeladás. A másik felvetett forma, a nyilatkozat, manifesztum a nemzetnek szól és fegyverre támaszkodik; ennek hiányában alkalmazása nem indokolt. A felirat melletti erkölcsi érvelés ismét az erőviszonyok értékeléséből fakad: Deák, aki nem lát esélyt a függetlenség erővel történő kiküzdésére, e helyzetben - a harcban hasznos merészség helyett - óvatosságot, a kockázatok kerülését ajánlja, hiszen nem személyes bátorságról van szó, hanem mások sorsáról is döntenek. Végül a képviselők morális terheit is könnyítendő, érvel amellett, hogy a választók hangulata ellenére lehetséges a felirati forma vállalása: „Érzem én is mindazt, mit minden magyar érez azok ellen, kik annyi életet s életörömöt, annyi boldogságot feldúltak e hazában. ... De érzem keblemben azon erőt is, hogy jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket; s inkább elfojtom szívemben a keserűséget, semhogy oly lépésre ragadjon, mely káros lehetne a hazára." Könnyebb e helyzetben az izgatott hangulatnak engedve radikálisnak lenni, de a lelkiismeret sugallta óvatosságot a közvéleménnyel szemben is vállalja. A javaslat vitája A felirati beszéd előadása után mindjárt rövid szócsata keletkezett Deák és a határozati Nyáry Pál között, aki a parlamenti forma megsértésének tekintette a még el sem hangzott ellenvélemények cáfolatát. Deák azzal utasította vissza e vádat, hogy nem egyéni véleményeket cáfolt, tehát senkit nem sérthetett.59 Persze az előzetes tanácskozások ismeretében világos, hogy ismerte a lehetséges ellenérveket, viszont tény, hogy ő is felfedte álláspontját a határozat hívei előtt. 59Kónyi III. 61-62. p. 212
