Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Deák beszéde komoly hatást keltett. A konzervatívok egy része ekkor végképp eljutott oda, hogy kiegyezési elképzelésük megmentésére elfogadják kiindulópontként 1848 alapját, igaz módosítás reményében. Apponyi magát és bécsi partnereit egyaránt Deák kiegyezési készségéről győzködte, s hasonló állásponton volt Vay Miklós kancellár is. Más részük azonban kétségbe vonta a pragmatica sanctio perszonáluniós magyarázatát, az 1848-as törvények alkalmazhatóságát, s utóbb - főként Zsedényi Ede - az elutasító leirathoz szolgáltattak érveket. Segíteni ez sem tudott rajtuk; a császári bizalomnak kiegyezési kísérletük kudarca miatti megvonását Szőgyény május végétől határozottan érzékelte.60 Lényegesebb volt, hogy a döntő befolyáshoz jutó osztrák bürokraták véleményét tolmácsoló körirat született a diplomáciai képviselőkhöz: Rechberg külügyminiszter a nagyhatalmi helyzet biztosítékaként a hódító jogait emlegetve a birodalom egységes államtest voltát hangsúlyozta. Ez egyben jelezte azt is, hogy az udvarban nemigen van szándék a legális kibontakozás megkezdésére.61

A határozati forma mellett érvelők közül Tisza arra utalt, hogy nemcsak a lemondás formahiánya miatt problematikus Ferenc József királysága, hanem a koronázásra igényt tartó örökös alkotmányellenes viselkedése miatt is. A szöveget a törvénytelen adók erőszakos behajtása elleni erőteljesebb tiltakozással, a nemzetiségek megnyugtatásával és - Teleki elképzelésének megfelelően, bár halványabb megfogalmazásban - azzal akarta kiegészíteni, hogy a független Magyarország lehet a dinasztikus birodalom szabadelvű külpolitikájának biztosítéka.62 A vitában - amely formailag a határozat vagy felirat kérdésére irányult - a határozat mellett érvelők voltak többségben. Az elhangzó szónoklatok Deák érvelését kiegészítve tiltakoztak az abszolutizmus és maradványai és manőverei, gazdasági következményei ellen, és foglaltak állást az alkotmány visszaállítása vagy a perszonáluniós kapcsolat mellett. Lényeges különbséget jeleztek a nemzetiség- és külpolitikai problematika megítélésében a határozatiak bal szélén állók, akik Kossuth és Teleki koncepciójának megfelelően a magyar ügyet az európai kis nemzetek függetlenségén és egyenjogúságán alapuló szövetség gondolatával kapcsolták össze, és a magyar példa követését ajánlották pl. a cseheknek is.63 De nemcsak a határozatiak, hanem még a feliratiak egy része is kiállt amellett, hogy a hadsereg feletti ellenőrzésnek a magyar országgyűlés és kormány alá kell tartoznia; ez a Kossuth-Teleki állásponttal párhuzamos vélemény nem maradt hatás nélkül Deákra a továbbiakban.

Deák e vélemények egy részét hasznosította részben a szöveg pontosításakor, részben a második feliratban. Érdemi válaszadás szükségességét két olyan kér60 Vay, 412-413. p., Szőgyény III. 102-105. p. A bizalomvesztésről: Uo. 103-104. p.

61 Szabad: I. m. 1967., 476. p., Sarlós: I. m. 61-63. p., Kónyi III. 68-74. kül. 69-72. p.

62 Osterlamm, I. 193-194. és 196. p.

63 Szabad: I. m., 1967.490., 496. p.

213