Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

vesz a nyakába, s mert szerinte volt kilátás arra, hogy „ha azt be tudja várni a nemzet, háború lesz, s a háborúval lesz segítség".57

Az 1848-as helyzetből tehát Deák az első feliratban közjogi engedményt nem, csak politikait és anyagit tesz, amennyiben lehetségesnek látja az országot jogilag nem terhelő adósságok egy részének méltányosságból történő átvállalását. Egyébként csak „mint önálló, független szabad ország akarunk velük mint önálló, független, szabad országgal érintkezni,... érdekeinket és az ő érdekeiket [tehát nem közös érdekeket] összhangzásba hozni" s e célból „függetlenségünk teljes megóvása mellett ... esetenkint érintkezni". A két szempont, a birodalom fennmaradása és az alkotmányos önállóság között egyensúly van, s ha mégsem, akkor inkább a függetlenség kap nagyobb hangsúlyt: „mi az országnak állami alapszerződés által ... biztosított alkotmányos önállóságát és törvényes függetlenségét semmi tekintetnek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk, s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapföltételéhez".

Egyezkedési utat 1848 felett azzal hagy, ahogyan a függetlenség legfontosabb kritériumait sorolja, s köztük azt is: „nem egyezhetünk abba, hogy a közadónak s katonaállításnak kérdései a magyar országgyűléstől bármi részben elvonassanak". Nem ír tehát kifejezetten a hadsereg különválasztásáról, s így itt még nem zárja ki, hogy a hadsereg szervezése és alkalmazása - igaz, miniszteri ellenjegyzés mellett, mint '48-ban is - elismert felségjog legyen. Deák így nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy '48-at betűje, s ne a megvalósult állapotok szerint értelmezze. Az adósságok vállalásán kívül talán ez az egyetlen pont, ahol a birodalmi kapcsolatnak lehetőség nyílik: a közös uralkodó személye, aktivitása révén. A közös viszonyok tehát nem az örökös tartományokkal, hanem az uralkodó és az ország között léteznek (felségjog és ellenjegyzés révén), s csak a perszonálunió következtében válik ez a megoldás egyben a birodalom másik felével fennálló közös érdek kifejtésének eszközévé. Birodalmi szinten közös ügyekről és ezek kezelésére alkotott közös intézményekről egyelőre szó sincs.

Deák a szövegjavaslatét megközelítő terjedelemben érvelt a felirati forma, Ferenc József megszólítása mellett.58 Első érve az, hogy az országgyűlés nem magától jött össze, hanem Ferenc József hívására, s a magyar törvények is meghívó alapján összejövő törvényhozásról rendelkeznek. Emellett következetlenség lenne, ha a hatalom által átengedett, s a magyar politika által elfoglalt alkotmányos teret, amelyet a nemzet az országgyűlés kikényszerítésére használt, most nem használnák. Fő érve azonban helyzetértékeléséből fakadt: a nemzet „abnormis" helyzetéből alkotmányos jogai élvezetébe kíván jutni, de erő híján (hiszen forradalom és külső segítség nincsen) erre csak a hatalom meggyőzésével, tehát tár57 Kossuth Klapka tábornoknak. Cossila, 1861. június 23. Kossuth Lajos: Irataim... III. 628-629. p.

58 Kónyi III. 51-60. p.

211