Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Az első vita a még meg sem alakult ház tagjai között épp arról folyt, hogy részt vegyenek-e az április eleji törvényellenesen nem Pesten, hanem Budán tartandó megnyitón. Deák úgy vélte, hogy nem szabad veszélyeztetni az országgyűlés megtartását, s kihagyni az alkalmat a magyar ügy igazának felmutatására; a törést csak érdemi kérdések ügyében kell vállalni. „Nem arról lévén szó, hogy az országgyűlés Pesten vagy Budán nyittassék-e meg, hanem hogy megnyittassék-e, vagy pedig ennek meggátlása által megfosztassunk az alkalomtól, hogy az ország- gyűlésen mentül előbb előadhassuk kívánatainkat, sérelmeinket, s megjelöljük a nemzetiségek irányában elfoglalt állásunkat, hazafiui kötelességnek tartja az országgyűlés megnyitását lehetővé tenni. Ha hazánk integritásának, a felelős magyar kormány életbeléptetésének, a pragmatica sanctióból folyó jogoknak visszakövetelése, a nemzetiségek kibékítésének kísérlete miatt következik be az ország- gyűlés erőszakos szétoszlatása, Európa bennünket érteni fog és eljárásunkat méltányolni fogja. Ha azonban az országgyűlés azért oszlik szét, mert nem akarunk Budára a megnyitására elmenni, ezt - ismerve a geographiai fekvést - érteni senki sem fogja." Az előzetes tanácskozásokon ezt az érvelést azzal egészítette ki, hogy a megnyitó elmaradása esetén Bécsben az ország akaratának képviselete helyett „konventikulumnak" fogják tekinteni a gyűlést, hiszen Schmerlingék csak az alkalmat várják, hogy a magyar konzervatívok által kiküzdött országgyűlést feloszlathassák, s a magyarok ellen hangolt nemzetiségek segítségével új, szerencsétlen következményekkel járható választást eszközöljenek.48

Végül a tanácskozás, hivatkozva arra, hogy a ház még meg sem alakult, nem foglalt állást, hanem - eljuttatva tiltakozásukat a helyszín ellen - a képviselőkre bízta az egyéni döntést a kérdésben.49 Deákkal a képviselők kisebbségével ment el a trónbeszédet meghallgatni, amely azonban kiábrándítónak bizonyult. Az uralkodó nem mutatott készséget a területi integritás és az alkotmány visszaállítására, hanem a koronázási hitlevél kiállítása előtt az áprilisi törvények előzetes átvizsgálását kívánta főképp a „fejedelmi jogoknak és tekintélynek épségét és sérthetetlenségét" biztosítandó, valamint „hívségnek, a birodalom egyes részei között fennálló százados kötelék irányában ... az őszinte méltánylatnak" jeleként. Mintegy csereként, felajánlotta az országnak „alkotmányos úton gyakorolható ama befolyását a birodalom közös ügyeire" „melyek ezelőtt... a fejedelem akarata szerint intéztetvén ... ezentúl alkotmányos úton és amaz országok képvise48 Kónyi III. 4. p. Lónyay Menyhért naplója. 171. p. (1861. márc. 30.). Szabad: I. m., 1967.455. p., Deák Ágnes - Molnár András: I. m., 2001. 2. k. 653. p. Apponyi országbíró egyenesen az osztrák bürokraták és a magyar közjogi radikálisoknak a kiegyezés megakadályozására irányuló „szövetségéről" beszél. Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből. Lévay József bevezetésével. Budapest, 1899.411. p.

49 Az 1861-ik évi magyar országgyűlés. Kiadja: Osterlamm Károly: Pest, 1861.1.11. p.

206