Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

szerint Eötvösé a német kérdés feszegetése olyan szellemben, hogy az osztrák tartományok ezirányú kötelezettségei miatt szoros föderatív viszony velük nem lehetséges. Kevéssé békülékeny álláspontjukról Lónyay meg is állapítja, hogy: „ezen argumentáció igen hatalmas, ha gyökeresen meg akarják akadályozni a kiegyenlítést".44 Deák tehát ekkor már elsősorban a magyar álláspont jogosságának felmutatását tartja feladatának. Hívei ilyen szellemben osztják ki egymás között a feladatokat: Deák maga az államjogi alapok tisztázását, Eötvös a német egység és a magyar önállóság összefüggéseinek kimutatását, Lónyay a pénzügyi kérdések taglalását vállalja.45

Az 1861-es országgyűlés kezdetéig azonban Deák olyan információk birtokába jutott, amelyek ismét óvatosabb, a dinasztiával való kiegyezésre nyitottabb magatartás kifejtésére ösztönözték. Már év elején megkísérelte felmérni az emigráció politikájának lehetőségeit, közvetítők útján megkereste Kossuthot, majd egyenesen Telekinek szegezte a kérdést: „mint becsületes ember mondd meg nekem, hogy ha közöttünk s az uralkodóház közt szakításra kerül a sor, bizonyos vagy-e benne, hogy Napóleon segítségünkre fog sietni". Teleki csak nemlegesen válaszolhatott, s ekkor már a hazaiak kezében volt Kossuth márciusi üzenete,46 amely szerint olasz háborúra is csak akkor lehet számítani, ha a hazai szervezkedés kirobbantja a forradalmat, s az magát néhány hétig fenn képes tartani. Ez utóbbi viszont - az hogy a forradalom képes legyen magát hetekig fenntartani - az adott erőviszonyok mellett éppen nem látszott biztosnak. Mivel világossá vált, hogy a forradalmi tér nyitva ugyan de egyhamar nem várható tőle a válság megoldódása, Deák e helyzetben arra törekedett, hogy a jogok visszakövetelése mellett, 1848 alapján, ne utasítsa el teljesen az országgyűlés a Habsburg-házzal való megegyezést, hanem a várható szakítás felelősségét hagyja meg az utóbbiaknak.

Deák ezért szükségesnek látta, hogy az országgyűlés mindenképpen megkezdje működését: Ez előtt azonban gátak emelkedtek: az uralkodó több gesztussal is jelezte, hogy még kiindulópontnak sem fogadja el 1848 érvényét. Már az októberi fordulat idején függőben tartotta, hogy milyen törvények alapján hívná össze az országgyűlést, bár ebben utóbb - nem kis mértékben a Deák köréhez tartozók határozott állásfoglalása után - konzervatív tanácsadóinak hatására meghátrált. A február 14-i meghívó aztán törvényellenesen Pest helyett Budát jelölte meg helyszínnek, s utóbb csak a konzervatívok erőfeszítése vívta ki, hogy a megnyitó után legalább az ülések Pesten legyenek.47

44 Lónyay Menyhért naplója. 164. p. (1861. március 20.)

45 Lónyay Menyhért naplója. 172. p. (1861. március 30.)

““Tudósítás a mozgalom vezéreihez a hazában. London, 1861. március 17. Kossuth: Irataim ... III. 596. p.

47 Szőgyény III. 69., 86., 93. p.

205