Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

den jogszerűleg alkotott törvény jogérvényes mindaddig, míg azt a koronás fejedelem és nemzet egyesült akaratja el nem törli", azokat tehát igenis alkalmazni kell, s eszerint az önkormányzati testületek helyreállítása - bármily kellemetlen lehet is a hatalomnak - törvényes, jogszerű. Ezzel szemben a birodalmi kormányzat által törvénytelenül, országgyűlési hozzájárulás nélkül kivetett adó jogszerűtlen, s ha annak behajtását erővel kíséreli meg a hatalom, vele szemben „a mi fegyverünk az igazság és törvény, miket erő és hatalom sérthet vagy mellőzhet, de jogszerűleg meg nem semmisíthet". A császár által uralma jogalapjaként emlegetett Pragmatica Sanctiora hivatkozva, amely az ország törvényeinek megtartását is tartalmazza, reményét fejezi ki, hogy Ferenc József az alkotmányt „teljesen és egész terjedelmében életbe lépteti", azaz 1848-at helyreállítja.

Deák ugyanakkor két irányban is elmozdul a „tisztán" '48-as állásponttól. Egyrészt kimondja, hogy az áprilisi törvényeket a majdani országgyűlésen „célszerű leend talán ... újra átvizsgálni, talán némely részben módosítani, s a menynyiben vagy nem eléggé határozott, vagy csak ideiglenes rendelkezést tartalmaznak, javítani is". A 48-as rendszer esetleges módosítása lehetőségének óvatos megfogalmazása után viszont a másik irányba is ellép, s ugyancsak burkoltan, de az elszakadás, a függetlenségi politika lehetőségével egyben meg is fenyegeti a törvényességet helyreállítani vonakodó uralkodót: „Önmaguk a fejedelmek sem bízhatnak olyan népben, mely könnyen felejti elvesztett szabadságát ... amely nép sorsát, helyzetét, alkotmányát, intézményeit könnyűszerrel cserélgeti, az urat is hamar cserél."39 A kemény hang ellenére nem maga Deák akar a forradalmi térre lépni, de érthetőnek tartja, ha a nemzet az udvar hajthatatlan magatartásától indíttatva az emigráció politikáját fogadja el. Nem ő maga azonosul ezzel az állásponttal, de a forradalmi alternatíva felvillantását nyomásgyakorló eszközként használja a hatalom ellenében. Álláspontja tehát itt mindkét irányban nyitottnak látszik. Őszinte alkotmányos szándék híján, s egy újabb olasz háború esetén nem zárható ki nem ítélhető el a forradalom. De annak megléte, s a külső segítség elmaradása esetén nem kizárható szerinte egy kiegyezés sem, akár '48 korlátozott módosítása árán sem.

A februári pátens után

Ez a nyitottság azonban egyik irányban hamarosan korlátozódik, amikor a februári pátens megjelenése elvágja az egyezkedés lehetőségét. A pátens tudatosította a közvéleményben és Deákban, hogy nincs lehetőség alkura, a birodalom vezetése pusztán a függetlenség megvonásának elismerését várja a magyar poli39 Kónyi II. 543-546. p.

202