Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

kálódott.37 A konzervatívokkal folytatott megbeszélések kétesélyesnek mutatták a helyzetet: egyesek szerint Ferenc József alkotmányos szándéka nem őszinte, míg Vay kancellár szerint a törvényes állapotok helyreállítása várható. A Ferenc Józseffel való találkozás sem tisztázta a helyzetet. Deák igen kevés esélyt látott arra, hogy az áprilisi törvények alapján megegyezés eszközölhető, de aggodalmai azt sugallták, hogy ezt az esélyt - ha csak ilyen próbálkozást egy háború és forradalom lehetetlenné, értelmetlenné nem tesz - mégis meg kell ragadni, tehát kiutat kell mutatni. A császár alkotmányos elkötelezettségének kétséges volta, valamint az emigráció kínálta lehetőség fennállása ugyanakkor visszatartotta attól, hogy megegyezési készségét érdemesnek lássa kinyilvánítani.

Deák 1861. januárjában, Pest város közgyűlésén lépett újra nyilvános szereplés terére. Fellépése sokban jellemzi 1848-hoz való viszonyát. A vita tárgya ekkor a törvénykezés átvétele volt, és az osztrák rendszer megszüntetését sokan odáig akarták vinni, hogy az osztrák jogrendszer bevezetése előtt létezett 1848-as állapotokat is visszahozták volna. Deák az alkalmazás formáját alárendelt kérdésnek minősítve '48 elveinek érvényesítéséért szállt síkra. Rámutatott arra, hogy az osztrák rendszer egyszerű eltörlése az 1848-as törekvések lényegét veszélyeztetné. A polgári jogviszonyok megteremtése ugyanis éppen 1848 vívmánya, s csak az ellenforradalom fegyveres támadása volt az oka annak, hogy jogkövetkezményeit nem a magyar országgyűlés kodifikálta, hanem az osztrák kormányzat hajtotta végre - igaz, osztrák jog szerint. Másrészt a forradalmat elutasító alapállásához igazodva úgy látta, hogy a tizenkét évvel azelőtti viszonyok egyszerű visszaállítása, a tíz év során bekövetkezett tulajdonjogi változások forradalmi szellemű nullifikálása beláthatatlan mennyiségű magánjogi jellegű vita, ősiségi és tulajdonjogi per sokaságát zúdítaná a konszolidálódni vágyó társadalom nyakába. Hasonló szellemben szerepel Deák a törvénykezési átmenetre irányelveket kidolgozó országbírói értekezleten is.38

Hogy az osztrák jogrendszer ideiglenes továbbéltetése ellenére sem opportunizmusról van szó, hanem az elvek átmentéséről, jól mutatja Ferenc Józsefnek az e magatartást dorgáló január 16-i leirata utáni reagálása. A császár az Októberi Diploma betartására szólította fel a törvényhatóságokat, s a 48-as törvények foganatosítását egyelőre megtiltotta. Deák ekkor a hatalommal szemben foglalt állást talán még nagyobb határozottsággal, mint amilyet a közjogi radikálisokkal szemben tanúsított. Felirati javaslata, amelyet február elején tett magáévá az önkormányzat, az országgyűlésen majd kifejtett gondolatmenetből sokat már előlegez. Szembehelyezkedve a kormányzat által kiadott paranccsal, leszögezi, hogy „min37 Szabad György:: I. m., 1967. 93-94. p. Körmöczi Katalin: Deák Ferenc életútja. In: Uő (Szerk.): „... A mi megmarad fordítsa jó czélokra." Deák Ferenc hagyatéka. Budapest, 1992.97. p. Deák Ágnes - Molnár András: Deák Ferenc válogatott politikai írások és beszédek. Budapest, 2001.2. k. 650-651. p.

^Sarlós Béla: I. m. 30-31. p. Szabad: I. m. 196-197. p. Kónyi II. 551-554., 570., 578., 583. p.

201